Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Drescher J. Attila: Mikor az illúziók elhagynak bennünket - kisportré Bólya Péterről

Az eltűnt szoba írásai is igazolják, hogy a történetet elkezdeni könnyebb, mint megoldani, abbahagyni. S a kettős történet elvi követelményét Bolya ismeri, megtanulta. Az indító történet más irányba visz el, ahol a másik történet kezdődik. Első írásaiban az értékvesztés élménye dominál, még ha nem is tud mindig nevet adni hiányainak. A megoldhatatlan abszurd eszközöket kíván, ezért a képzelet, a vízió eszköztárához nyúl, s ez a meghökkentő tálalás jelenti egyik legjellemzőbb írói sajátosságát, képességét (ilyen A négy lovas, a Gazsi megoldása, s folytathatnánk még).

Persze, felvetődhet: elég-e az érdekes önmagában? Természetesen nem, ha nincs a történéssornak jelentése és újabb jelentése. Bolya késhegyre menő küzdelmet folytat például a kispolgár titkának felfejtéséért, s közben megdöbbentő világokat tár fel. Alkotói módszerére alighanem az jellemző, hogy valami megragadja érzékeny szemét és lelkét, aztán belebonyolódva a történetbe, gondolkodni kezd a megoldás lehetőségein, ebből fakadhat a képzelet szította befejezések sora. Vitathatatlan látása és élénk, könnyen tűzbe hozható fantáziája így alkot szerves egészt, ad a történetből kerekedő műalkotásnak belső egyensúlyt.

Bolya alaptörténeteit rendszerint személyes élményvilágából meríti. Érdekes figuráira valós életünkben szürke és unalmas távlatok várnak. Passzívan szemlélik a rájuk leselkedő végzetet, mint majd A felelős hőse, aki már-már megtörik, s elindul a remélt út felé, de az utolsó lépés megtétele előtt végzetesen visszakozva inkább felköti magát. Ezek a novellái mikrovilágok ugyanolyan fontosak az élet, a fennmaradás szempontjából, mint a nagy, külső történések. Filmre emlékeztető technikával, snittekkel is gyakran dolgozik Bolya, a vágás erősségétől függ olykor egy-egy jelentés intenzitása is. Orvos is lévén, kitűnően ért a lélek felnyitásához, jó alany a faggatáskor és hallgatáskor. A kapcsokat eltépő, igazi emberi kapcsolatok nélkül vegetáló világban egy-egy pohár pálinka teremt - időleges és ironikusan szemlélt - sorsközösséget, melyben a felek „egyetemes” tapasztalatokra tesznek szert egymás riasztó élettörténetének meghallgatása által. A szerkesztés és az indító történetek mindkét kötetében hasonlóak: az éjszakai hullatologatástól a szegedi (kis)városi létig, az utazásokig az időrend dominál, ez az elrendező elv. A tényleges affinitás hiánya indokolhatja hőseinek (köztük Bólya-Somosnak) lelkesedését, rövid lejáratú boldogságát, mikor hébehóba egymásra lelnek a történelemben.

Bravúros megoldású néhány darabja az első kötetben is: A kakas egyébként érdektelen, történet nélküli írás, de groteszkbe átcsapva - a főnök fenéken billentésének viszkető ingere és a kielégülést megszerző tett - gogoli emlékeket ébreszt, miközben összekapcsol elmerülő gyermekkori képet és modernül személytelen mondatkliséket, a semmi torzulásait, s a főnöki monológból szerkesztett írás szuverén formája tagadhatatlan. Akad másutt is ötlet szülte írása (pl. egy-egy aforisztikus tétel kapcsán, mint „a mesék ideje elmúlt” c. tétel), ám az igazán jók epikus ihletésűek. A címadó írás (Az eltűnt szoba) parabola, több praktikus következtetéssel: alaptörténete mellett az eltűnt idő visszacsempészésének kísérlete és kudarca is egyben a belérejtett üzenet.

Az első kötet kísérletező alapállású írásai közül feltétlen említést érdemel még az Örkényi groteszkbe hajló Málnáskertek vendége, az indító történet klaszszikus elhagyását bemutató A túlsó part, a jelent és múltat tipográfiailag is

47