Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Drescher J. Attila: Mikor az illúziók elhagynak bennünket - kisportré Bólya Péterről

Mikor az illúziók elhagynak bennünket

Kisportré Bolya Péterről

írói magatartása azokra a költőkre emlékeztet, akiknél a tragikus-groteszk színezet uralkodik, s legfőképp az elégikussal ötvözött ironikus. A megroggyant hitek idején a valószínű kiváltó okok nyomozásába fog, hogy körmönfontan egyszerű módon bizalmas közüggyé avassa titkait.

Olyan friss hangon robbantja a múlt páncélzatát, hogy attól a mackók édes borzalommal tárják fel önmagukat, pedig „prózát írni nehezebb” - gyónja az utókor számára is lekötelező nyíltsággal a tapasztalt Goethe. Az életrajzát novellákban megvalló, „öregedő” magyar pfózaíró, alias Bolya (Somos stb.) Péter húszon- és harmincévekkel háta megett érzi ugyanezt, mikor illúziói búcsúztával írásra kényszerül, ez felnőttsége legbiztosabb jele, s az írás a lélek fel- és megbomlásának görcseivel jár együtt, írónál jellemző módon.

Bolyánál minden bizonnyal a vizionáló alkat helyettesíti a cégéres álmodozót. Ez erénye és olykor hátránya is. Kényes pontokon, ahol az írói véna lazsálni kezd, alábbhagy a lendület, szűnik a természetesen támadt izgalom is. Ezért aztán jó pillanataiban - s ebből szerencsésen sok van - érezzük igazán értékeit és véljük gyógyíthatónak prózája gyermekbetegségeit. Nyelvileg meztelen gondolatok ritkán bukkannak fel írásaiban, akkor is csupán azért, mert Bolya ezáltal vetkőzted pucérra esendő hőseit.

1971 óta ír. Első kötetének novellái 1969-74 között íródtak, ama fogékony életkorban (most harminchét éves), mikor a kamaszkor már csak felizzó régi csókokban meg kusza történelmi emlékekből köszön vissza, mikor választani kell (újra), merre kell tájékozódnunk, s merre lehet; egyetem és kései katonaság, a felnőtté érlelődés komikus-torz gesztusai a kísérő élmények Bolya számára, s közben a védtelenséget azonnal büntető erőszak, a véletlent az általánossal keverő érzet eluralkodása, értékeiktől megfosztott emberi kapcsolatok; halálfélelem (univerzális vagy egyéni - egyre megy) üli meg ritka örömeinket is.

Novelláiból jól kihámozható az életrajz, bárha áttételesen is. Az érettségit követő útkeresés: a kórházi segédmunka, majd - egyenes következményként? - az orvosegyetemi tanulmányok, váltott helyszínnel (Szeged, Budapest), a fővárosban szerzett diploma, s attól kezdve a rendszeresnek mondható írás. A folyóiratok jelentős szerepet játszanak a fiatal (quasi friss) irodalom terjesztésében,

DRESCHER J. ATTILA:

44