Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Drescher J. Attila: Mikor az illúziók elhagynak bennünket - kisportré Bólya Péterről

Mikor az illúziók elhagynak bennünket Kisportré Bolya Péterről írói magatartása azokra a költőkre emlékeztet, akiknél a tragikus-groteszk színezet uralkodik, s legfőképp az elégikussal ötvözött ironikus. A megroggyant hitek idején a valószínű kiváltó okok nyomozásába fog, hogy körmönfontan egyszerű módon bizalmas közüggyé avassa titkait. Olyan friss hangon robbantja a múlt páncélzatát, hogy attól a mackók édes borzalommal tárják fel önmagukat, pedig „prózát írni nehezebb” - gyónja az utókor számára is lekötelező nyíltsággal a tapasztalt Goethe. Az életrajzát no­vellákban megvalló, „öregedő” magyar pfózaíró, alias Bolya (Somos stb.) Péter húszon- és harmincévekkel háta megett érzi ugyanezt, mikor illúziói búcsúztával írásra kényszerül, ez felnőttsége legbiztosabb jele, s az írás a lélek fel- és meg­bomlásának görcseivel jár együtt, írónál jellemző módon. Bolyánál minden bizonnyal a vizionáló alkat helyettesíti a cégéres álmodo­zót. Ez erénye és olykor hátránya is. Kényes pontokon, ahol az írói véna lazsálni kezd, alábbhagy a lendület, szűnik a természetesen támadt izgalom is. Ezért aztán jó pillanataiban - s ebből szerencsésen sok van - érezzük igazán értékeit és véljük gyógyíthatónak prózája gyermekbetegségeit. Nyelvileg meztelen gon­dolatok ritkán bukkannak fel írásaiban, akkor is csupán azért, mert Bolya ez­által vetkőzted pucérra esendő hőseit. 1971 óta ír. Első kötetének novellái 1969-74 között íródtak, ama fogékony életkorban (most harminchét éves), mikor a kamaszkor már csak felizzó régi csókokban meg kusza történelmi emlékekből köszön vissza, mikor választani kell (újra), merre kell tájékozódnunk, s merre lehet; egyetem és kései katonaság, a felnőtté érlelődés komikus-torz gesztusai a kísérő élmények Bolya számára, s közben a védtelenséget azonnal büntető erőszak, a véletlent az általánossal ke­verő érzet eluralkodása, értékeiktől megfosztott emberi kapcsolatok; halálféle­lem (univerzális vagy egyéni - egyre megy) üli meg ritka örömeinket is. Novelláiból jól kihámozható az életrajz, bárha áttételesen is. Az érettségit követő útkeresés: a kórházi segédmunka, majd - egyenes következményként? - az orvosegyetemi tanulmányok, váltott helyszínnel (Szeged, Budapest), a fővá­rosban szerzett diploma, s attól kezdve a rendszeresnek mondható írás. A folyó­iratok jelentős szerepet játszanak a fiatal (quasi friss) irodalom terjesztésében, DRESCHER J. ATTILA: 44

Next

/
Thumbnails
Contents