Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Szíjártó István: A fából faragott fájdalom költészete

/ nem segítsz, nem segíthetsz te nem, / Hát járom, mert járnom kell, míg lehet, az utat, melyen hajdan elindultam, / s káromlom az összes isteneket / ennyi az enyém - rabbá szabadultam.” (Rab)

„Körülvettenek engem a világ dolgai, / és nincs erő közülük kiszabadítani. / Talán nem is akarnám. Tán így rendjénvaló. / Halál elől ne meneküljön, az ki meghaló," (Circumdederunt)

Egyedül volt „mint a sárga napraforgó szomorúsága”, magányát „napra forgó igék” nem oldhatták. Az őszi reggel mikor barátai keresésére indultak a Kolozsvár környéki erdőkbe, már csak a bizonyosság epilógusa volt.

43