Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Szíjártó István: A fából faragott fájdalom költészete
világ”,) népköltészeti, ballaclás eletnekkel („... szivárvány havasról tűzre te vettettél / hamuvá vedlettéi / mint jó Ráduj Péter / szeme menyecskéje / románul Marinka / magyarul Margitka I ... Tűz-víz- föld-ég / Basa Pest át megölték / Fű-füst-zöld-kék / tííz-víz-föld-ég / Basa Pest át megölték..és összegzésképpen, gondolati prózával („... Aki alkot, visszafelé nem tud lépni - / s ha már kinőtt minden ruhát, / meztelenül borzong a végtelen partján, míg fölzárkózik mögé a világ. Keserves hosszú az út a léttől a megismerésig, a megismeréstől a fölismerésig. A megismerés üdvözítő módja nem a megfogalmazás, hanem a teremtés. A fölismerésé a küzdelem. így születik a nyugalom: a nyugtalanságok egyensúlya.”) „KORTÁRSUNK, ARANY JÁNOS” „Nem életrajzot írok, van elég, regényt meg éppen nem. Sem elég vakmerőséget, sem elég arcátlanságot nem érzek hozzá. Nem rajongok az olyan művekért, amelyekben a szerző a lángelme szájába csócsálja saját sületlen szavait, megpróbálja beleélni magát hősének érzelem- és gondolatvilágába, holott átérzőképessége annyi - s olyan is - mint egy baktériumé. Ez csak a mű körülfecsegéséhez vezet, aminél barbárabb eljárás el sem képzelhető. A költő elmondotta a magáét verseiben - jobban, szebben, pontosabban nem lehet, rosszabbul, pontatlanabbul nem szabad...” A 100 oldalas esszé (vitairat?) egyik alapszempontja és tanulsága: költőt megismerni nem lehet, a jó költő holtunkig tanít. A másik: nem mindegy kik avatják klasszikussá; kik sajátítják ki a költőt. A világirodalom és nemzeti irodalom viszonyát újszerűén - és természetesen vitathatóan - ábrázoló tanulmányban Gide-del együtt vallja: igazság csak az árnyalatokban van. Babits a kérdésre, hogy melyik a legszebb magyar vers, így válaszolt: az Oda a nyugati szélhez Tóth Árpád fordításában.) Ismereteinket árnyaló adatokat közöl nemcsak Aranyról, de Haynauról és saját korunkról is. Arany nehezen fordítható - így a közhit. 17 nyelven jelent meg 2000 fordítással (1965-ös adat) - így Szilágyi. Ami a versírói technikát illeti: Szilágyi szerint verset 1239 féleképpen lehet írni, csak jó legyen. Ebben az 1967-es terjedelmes esszében az igazán nagyszerűnek mégis a jelenközpontúságot érzem. „A csodagyerek Arany János j esztendős korában betűt vet (India lakossága 1964-ben 471.624.000 lélek, ennek 7Í%-<z írástudatlan” (519. p.); vagy: „1S47. január 2$.-án - Kisfaludy Károly születésének napján - nyer pályadíjat a Toldi, Ugyanekkor több mint So ezer éhezőt tartanak számon Arany megyéjében, Biharban. (Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének - Food and Agricultural Organisation of the United Nations - 1966. októberi jelentése szerint évente 35 millió ember hal éhen a világon - naponta százezer.)” (564. p.) Ilyen gondolatmenetektől, Szilágyi felelős gondolkodású emberi képzettársításaitól válik igazán kortársunkká Arany János. MŰFORDÍTÓI MUNKÁSSÁGA Külön tanulmányt rédemelne. Nemcsak a román népköltészetből fordított, hanem a klasszikusnak számító Tudor Arghezi és Mihail Beniuc mellett önálló 41
