Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei

és békés munkával mindig csak egyháza és a közjó érdekét szolgálta. Ezért igazán jelentős nyomokat hagyott hátra maga után egyháza életében, hiszen sohasem sajnálta a fáradtságot, ha egyházának ügyei, haladása, fejlődése, szóval érdekei követelték. Hogy tevékenysége a közélet egyéb mezején hogyan érvényesült, hogyan terjedt ki, ezen alkalommal ezekre nem szándékozom kiterjeszkedni, hiszen azt elvégzik, vagy talán már el is végezték, nálamnál sokkal hivatottabbak, — olvassuk, majd így folytatta:

Elfogadhatjuk lényegében jól értesült helyi lapjaink azon állítását is, hogy szónoklatainak olyan nagy híre volt, hogy a templomot a hívek mindig megtöltötték, mert még a más vallásúak is szívesen eljöttek, hogy meghallgassák a nagyműveltségű tudós pap prédikációit. Igazán feledhetetlenek azok a templomi előadások, amelyekben a kereszténység nagy alakjait és ezek hatásait igyekezett bemutatni. Például assisi szt. Ferencről mondott beszédeire bizonyára még ma is jól emlékeznek a presbytérium tagjai. De még arra is kiterjed tevékenysége, hogy nagy fáradtsággal, áldozatos készséggel könyvtárat szervezett a felnőttek és az ifjúság részére.”

Baja, úgy tűnik, a húszas évek táján nem tudott igazán mit kezdeni a Fülep Lajos nagyságrendű szellemi erőkkel (gondoljunk akár a festő Nagy Istvánra), s még tanácstalanabb volt a Fülep által vallott és megtestesített eszmékkel, magatartással szemben. Kegyetlen magányosságát nem tudták igazából oldani a Nyugatalapító Fenyő Miksa itt élő rokonságának közelsége, a tudó, látó, de félősen visszahúzódó értelmiségi kör tétova közeledése, vagy a posta (esetleg egy-egy valódi látogatás) útján megéledő távolabbi kapcsolatok.

Külső képében így mutatkozik mindez: „.. .néhányszor láttam a Deák Ferenc utca fáinak lombsátra alatt a hazulról jövő, vagy hazafelé tartó feltűnő fiatal férfit.” (Major Máté írja a Magyar Tudományos Akadémia Fülep emléküléssorozatát bevezető tanulmányában; az építőművész tudvalevőleg bajai származású.) „Ez a feltűnöség nyilván, elsősorban exteriőrjéből, de - ma már tudom - bensőjéből is sugárzott és atmoszférát teremtett körülötte. Magas, vékony fiatalember volt, polgári civilben, lassan sétálva, elgondolkodva ment. Férfiasán szép arcát dús haj és szakáll keretezte. A haj is, méginkább a szakáll rőt színben játszott, olyanná szépítette fejét, ahogy egyes képeken Krisztusét ábrázolják. S ezen a krisztusi fejen - homlokon, arcon, szemben - mintha valami szomorúság borongott volna, a magánosság szomorúsága ..

(Ezúton mondok köszönetét Mikesi Károly bajai református lelkész szívességéért, az egyházi levéltári anyag rendelkezésre bocsátásáért, valamint Miskolczy Ferenc Baján élő festőművész és neje, Miskolczy Ferencné Juhász Ilona kedvességéért, szíves szóbeli közléseikért Koszta Istvánnak, Bárdos Ferencnek is köszönettel tartozom.)

37