Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Szíjártó István: A fából faragott fájdalom költészete
SZÍJÁRTÓ ISTVÁN: A fából faragott fájdalom költészete „Felrepült és elérte végzetét. Most lehúzzák csodált, gyors szárnyai De holtan is mintha repülne még ... Ki látta őt gyorsabban szállani?!” (Horváth István: A fogalmazás kaptatóin) Szilágyi Domokos költészetéről írni ma felelősség. Életének lényeges történései belső történések voltak, arca ráncaiban a jövő alaprajzát láthattuk. A romániai magyar irodalom története c. tankönyv (Dávid Gyula - Marosi Péter - Szász János munkája) 300 oldalából 8 Szilágyi Domokosé. „Asszociáció halmazaiban, a lélek mélyrétegeibe levezető útjaiban és módozataiban sokkal gazdagabb mint a romániai magyar költészet bármely más életműve... az egyetlen szóban elférő szín a modern líraiság kiteljesedését kereső költő bonyolult drámai útja a művészetben...” Igaz, amit K. Jakab Antal írt róla: Szilágyi Domokos babitsi módon ismeri a költői mesterséget. Az ősi betűrím és gondolatpárhuzam éppúgy keze ügyébe esik, mint a legagyafúrtabb enjambement vagy a legmerészebb képzettársítás. Hexameterben éppoly folyékonyan beszél mint tercinában, a szabadversre éppúgy rájár a nyelve mint a numerózus prózára, vagy a kanásztánc ritmusára. Egyforma biztonsággal ír szonettet és barbár szonettet, siratóéneket és dadaista szótárkivágást és egyforma biztonsággal tűnik át tollán egyik a másikba. Tud Veinemöjnen módra dörmögni, biblikusan-prédikátorosan átkozódni, legényesen kurjongatni, népdal-könnyedén sóhajtozni, népdal-súlyosan tréfálni, tizenkilencedik századi pátosszal szónokolni, huszadik századi kiábrándultsággal vakogni a két groteszk fintor között a középkori bájoló vers révülete suhan át arcán ...” Szilágyi Domokos helye a hetvenes évek magyar lírájában a legjelentősebbek között van. Összegyűjtött versei ezt most csak nyomatékosítják. Nagysomkút, Lápos, Batiz, Szatmár (gimnázium), Kolozsvár (egyetem) Bukarest, majd újra Kolozsvár életének állomásai. 1962 (Alom a repülőtéren), 1965 (Szerelmek tánca), 1967 (Emeletek, avagy a láz enciklopédiája és a Garabonciás), 1969 (Búcsú a trópusoktól), 1971. (Fagyöngy - Palocsay Zsigmonddal), 1972 (Sajtóértekezlet - versek 1956-1971), 1974 (Felező idő), 1976 (Pimpimpáré - vers és muzsika gyermekeknek, Vermesy 38
