Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei
Arra is utasítják Olácsyt, hogy a kíséreteket kotta szerint játssza, „mert nem szabad orgonának, és gyülekezet énekének oly nagy mértékben eltérnie..ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy Olácsy „blattól” - első látásra játszik -, s persze felkészültségét tekintve, valószínűleg rosszul ... Ismét kihívó hangú válaszlevél, amelyben a kántor az utasításnak való engedelmességet kereken és egyszersmindenkorra megtagadja; „lelkész a levelet a presbiterek közfelháborodása közben felolvassa.” Többször érezzük, a presbitérium maga sem egységes; szeretne olykor tisztán látni - ítélkezni, a gyakorlatban azonban visszásán sülnek el bizonyos dolgok; zavarban van Fülep személyét illetően is; tisztelik, becsülik, ugyanakkor tétova szembehelyezkedések apró jeleit tapasztaljuk, máskor pedig felhördülő hangokat, a lelkész-elnököt ért rágalmak, méltánytalanságok nyomán . . . Ezúttal egyhangú ítélet születik (a fentebb említettekkel együtt legfontosabb vádpontja, hogy a kántor a püspöki látogatás idején is bejelentés nélkül távozott el, s szégyenszemre más egyházból kellett egyházi zenészt hozatni); a presbitérium az egyházmegyei fegyelmi bíróságon a kántor ellen fegyelmi eljárás megindítását kéri (ám csakhamar, hivatalosan is visszavonják szándékukat); az indok Fülep fogalmazásában: „mert tovább tűrhetetlennek s az egyház életére rettenetesnek és végzetesnek” tartja a mai helyzet folytatódását. .. „Évtizedek óta tartó közmegbotránkozást s az egyháznak kimondhatatlan károkat okozó békétlenség-szításnak megszüntetését kéri az egyházmegyétől...” Akármilyen elkeseredett is a hang, elhamarkodott dolog volna azt hinni, hogy végre megoldódnak az ügyek. Szó sincs erről. Az esperesi hivatal (a fent elmondottak okán) megszűnteti a fegyelmi eljárást a kántor ellen, de nem nyugszik Czérnay; továbbra is méltatlan vádakkal illeti Fülepet, pártját fogja Olácsynak. Panaszt emel az esperesi hivatalnál - Fülep szerint abból a meggondolásból, hogy - „aki előbb szalad panaszra, annak adnak igazat”. Ám ő, Fülep „nyugodtan várja az egyházi felsőbbség döntését az ügyben, s meg van győződve arról, hogy Czérnay I. minden igyekezete hiábavalónak fog bizonyulni, mert az igazság, akárhogy igyekszik ö azt (olvashatatlan szó, D. Á.), teljesen és tökéletesen ki fog derülni..Ez sem minden: „Közli a lelkész, hogy bár Czérnay Imrének a f. hó n-i gyűlés határozatát presbiterségéröl való lemondása ügyében kikézbesíttetni még nem tudta - mivel a jegyzőkönyvek lemásolása egyéb elfoglaltsága miatt csak apródonként történhetett meg - Czérnay I. a határozatot már meg is fellebbezte s a lelkész a fellebbezési iratot iS-án már kézbe is vette. Lelkész felolvassa az iratot s rábízza a presbitériumra, kíván-e hozzá kísérő megjegyzéseket fűzni, a gyűlésről távozik...” A presbitérium megszeppen. Későbbi hangja már a csillapodásra való hajlam és békülékenység (békéltetés) szándékának jeleit mutatná - azonban későn. Fülep bejelentése, korábbi intézkedéseihez, állásfoglalásaihoz hasonlóan szigorú, megfellebbezhetetlen, végleges. íme a sűrű levegőjű ballada idegernyesztő kódújának hangjai: „...Lelkész közli a presbitériummal, hogy azon régi s már előbb kifejezett szándékát, miszerint Bajáról más álláshelyre óhajt távozni, amily hamar csak lehetséges, valóra igyekszik váltani. Ha pályázat útján nem sikerül, megkísérli csere útján s már több felé írt ez irányban - kéri már most a presbitériumot, hogy alkalmas csere 35
