Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei
is elítéli a kántort, s Fülep kimondja a szigorú határozatot: visszaveszi a kántortól a jogtalanul használt udvarrészt, és a presbitérium ellenőrzése alatt a harangozó használatára bocsátja. Egyúttal felszólítja Olácsyt a hasonló önkényeskedésektől való tartózkodásra, személye kapcsán is tilalmat emel „az egyház anyagainak felhasználása’-val szemben - „a törvényes következmények terhe alatt.” 1925. január 16-án lemond dr. Mészöly Miklós főgondnok. Itt még nem tudni, miért. Fülep említi ugyan október 24-ről keltezett levelét, tartalmáról azonban nem beszél a feljegyzés, a főgondnok pedig már el sem ment az értekezletre ... Két héttel későbbi keletű Franck Mihály gondnok lemondó levele... Nemcsak egyházi, hanem közéleti tekintetben is fontos eseménye volt a bajai éveknek dr. Ravasz László püspök látogatása. (1925. október 5.) Elkísérték útjára: gróf Teleki József, dr. Kováts István, a budapesti teológiai akadémia igazgatója, Kerecsényi Zoltán esperes és még más jeles személyiségek. Fülep krónikája: „...a város nevében dr. Vojnics (később Borbíróra magyarosított D. Á.) Ferenc polgármester üdvözölte, s a vele lévő tanácsnokokkal a papiakig kísérte, hol a lelkész fogadta és üdvözölte, a presbitérium élén, a püspököt. Az istentisztelet alkalmával a templomot a híveken kívül a hatóságok és intézmények képviselői, valamint a különböző felekezetű hallgatóság, zsúfolásig megtöltötték. (...) Az énekkar a lelkész neje vezetésével működött. Istentisztelet után a lelkészi hivatalban a püspök fogadta a hatóságok, hivatalok, iskolák stb. küldöttségeit - mindeti intézmény képviseltette magát, kivéve a r. kath. egyházat, Hl. lelkészi kart...” (Tudjunk róla: a bajai emlékezet nem tart számon rossz kapcsolatot a ciszterciták és Fülep között. Igen tekintélyes, közös liceális előadássorozatot is tartottak. Ezek a nexusok azonban főként személyhez kötődhettek, s nem az egyházak közötti békességet és együttműködési hajlamot argumentálták.) A látogatás kapcsán még egy felbukkanó helységnév, egyszersmind a feljegyzés zárómondata: „...A püspök innen (Fülep és a presbitérium több tagjának kíséretében) Szeremle irányában folytatta útját, a szeremlei küldöttség már a zsilipnél várta.” E közjáték, a püspöki vizit, mintegy lélegzetvételhez juttathatta Fülepet; ezt kell mondanunk, mert a közvetlenül megelőző, s következő jegyzőkönyvi oldalak már igencsak fokozódó belső dinamikáról árulkodnak .. . Dr. Mészöly Miklós főgondnok és Franck Mihály gondnokok lemondása után követi példájukat Szabó Sándor is. Szóba kerül egy bizonyos Olácsy-levél, amely a drákói határozat után, a hivatalos utat megkerülve, magát a presbitériumot próbálja Fülep ellen lázítani, de ez mégsem sikerül. Miután Olácsy már lemondási szándékkal zsarol, a vezetői testület elfogadja a lemondást a jegyzői tisztségről, s „megütközését fejezi ki” Olácsy ilyennemű eljárása miatt. Széles Áronnét illetően is folytatódnak a zavarok. Bizonyos - a sorokból úgy tűnik ki, sohasem volt - virágkarókat követel, amelyeket a béke kedvéért a sajátjából ajánl meg a felindult dr. Rácz Károly. 1926. V. 24. keletű levelében lemond Czérnay Imre. „Tiltakozásának” oka az, amire korábban már céloztunk, s maga Czérnay úgy fogalmaz meg, hogy a lelkésznek elnökének, nem pedig parancsnokának kell lennie a presbitériumnak. Nyilvánvalóan túlzó, elmérgesedett indulatokról van itt szó, mert a mondás, igaz, torz módon, egyenesen a fülepi jellem origójába céloz: Fülep fegyelmezettségét, vasakaratát kezdi és fordítja ki. 3 35
