Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei
módon okozott károkat Nt. özv. Széles Áronná terhére és költségére pótolni, s az esetleg szükséges javításokat az ö terhére elvégeztetni.” Az iménti jegyzőkönyv 1923. július 29-i keletű. Ugyanennek az évnek október 27. napjáról datált presbitériumi jegyzőkönyv Házirenddel szabályozza az egyházi épületek lakóinak kötelmeit. Tiltja egyebekben a felesleges zajkeltést - lármázást, rendelkezik a porolás idejéről (délelőtt 12 óráig), helyéről (hátul, a hátsó udvarban), az állattartás helyéről (elkerített baromfiudvarban, ketrecekben, illetve ólakban), a favágás helyéről (fáskamrában vagy mellette az udvaron), szemetelésről, mellékhelyiségek használatáról; mindezek felügyeletét az egyházi elöljáróság hatáskörébe utalja. Ezt a dolgot 1924. február 5-én ismét fel kell eleveníteni, s más kiegészítésekkel megtoldani, így: kutyát tartani az elöljáróság engedélye nélkül tilos, vizet az udvaron csak a kifolyócsatornába szabad önteni, szükségüket a lakók csak az árnyékszéken végezhetik... Ez idő tájt vonja először kérdőre a presbitérium Olácsy Györgyöt. Az ügy nem látszik jelentősnek, magyarázatát elfogadják, annak sem jelenti akadályát, hogy Olácsyt jegyzőkönyvvezetői tisztségéből rendes presbitériumi taggá emeljék. Olácsyról elmondtuk már, hogy kántortanító, e körben jószerével csak a kántori teendőket látta el, minthogy a bajai református egyházi iskola 1909-ben, főleg anyagi okok miatt megszűnt és állami irányítás alá került. Közben Fülep kezdeményező lépéseket tesz a bácsalmási fiókegyház megszervezésére (1923. nov. 12-i jgykv.), a vállalkozás sikerrel jár. Az 1924. márc. 30-i közgyűlés úgy foglalja öszsze Fülep két évi bajai lelkészkedésének eredményeit, hogy 1. megindította a református egyházban az anyagi és szellemi helyreállítás folyamatát, 2. ez külsőleg főként a régóta elhanyagolt egyházi épületek rendbehozatalában mutatkozik meg, 3. a dolgok bensejét tekintve pedig a vallásos élet, inkluzívebb lelki gondozás reprezentálják leginkább az elért eredményeket, valamint 4. az egyház nagyobb fokú megbecsülése és a hozzá való ragaszkodás növekedése. 5. Mindezek a jelek azt reméltették a bajai reformátusok egyházi vezetőivel, hogy a dinamikusan megindult munka a későbbiekben még több eredménnyel fog járni. Nem így történt. 1924. szeptember 30-tól vezeti Fülep Lajos saját kezűleg a presbitériumi jegyzőkönyveket: Olácsyval való igencsak viharos összeveszés ennek az előzménye. (Jegyezzük meg: ahogy előrehaladunk az időben, Olácsy mind sötétebb színekben kezd feltűnni.) Korábban is említenek a jegyzőkönyvek bizonyos tyúkiigyeket (sic!) disznóólba dugott leszerelt pinceajtót, triviális szégyellnivalókat, most azonban kíméletlenné válik a dolog. Szemére veti Olácsynak a jegyzőkönyv, hogy szinte kisajátította az egyházi szolgalmú lakást (t. i. a kántorlakot), udvarát saját céljaira bevetette, beültette, ennek ellenére rendbentartásáról nem hogy nem gondoskodott, de azt másnak kellett elvégezni. (Tudni kell a helyszínről, hogy a papiak és a kántori lakás udvarát csak egy apró kerti ajtó választja el, a határvonalon néhány építmény áll, így bizonyos tekintetben a két udvarrész egynek is tekinthető.) Vádolja Olácsyt: ha használatról van szó, magáénak tekinti az udvart, ám ha munkáról vagy kötelességről, akkor egyszerre olyannak, mint ami az egyházé, amelyhez semmi köze, tartsa rendben az egyház . .. Olácsy felrajzolandó képe mindvégig lusta, tunya, kötekedő, tengelyt akasztó ember alakját jeleníti meg előttünk, jóllehet ezúttal még csak a túlkapásai kárhoztatnak. A presbitérium 32
