Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Csányi László: Jókai szerelmes estéje

adakozó szerepében jelenik meg a szenvedélyes és tapasztalatlan romantikus hős előtt, s már itt felismerjük alapmagatartását, amit érzelmi és érzéki kisebbrendű­ségnek nevezhetünk, s a család vallási puritanizmusa is színezi: a nő a férfi szen­vedélyének alázatos kiszolgálója, aki mindig ad, s ajándéka jelentőségét növeli, hogy csak szándékával vesz részt a szerelmi játékban, az örömszerzés megadá’á­­val, nem pedig érzékszervei vibrálásával. A biedermeier szemérem érdekké és eszménnyé desztilálódik, a nemesi udvarházak kisasszonyai „jó parkban” gondol­koznak, a szerelmet mindig a túlsó partról nézik, ami a regények látható, de szá­mukra elérhetetlen koordinátarendszerében játszódik le. A házasság a nő számára nem az öröm, hanem a kötelességteljesítés forrása: még Németh László Kárász Nellije is ennek a biedermeier eszménynek hódol. Az igazi feleség azzal méri saját értékét, hogy még férje előtt sem „vetkőzik le”, mert az ágy éppúgy a kötelességteljesítés színtere, mint a konytha vagy a kamra. Jókai sem visszontszerelmet vár, hanem olyan odaadást, amiért hálás lehet. Róza, mit szépítsük, kitanulta a szerelmet, pontosabban a szolgálatot; nem bánt­juk meg emlékét, ha szembenézünk a tényekkel. Jókait épp az bővüli el, hogy Rózából hiányzanak a nemesi kisasszonyok életformává vált gátlásai, nem kell meghódítani sem, eredendő passzivitása egyébként is képtelen lenne arra, hogy úgy harcoljon Rózáért, mint Petőfi Júliáért, mert hódítás helyett maga akar meg­hódolni. Az Ottília-szerclem kétszeresen is ezt példázza. A társadalmilag lecsúszott özvegy megmentőjét látja benne, lánya pedig, a tüdővész lázának felajzottságá­­ban a lehetséges szerelemre talál, mert hódolója egyszerre jelenti számára apja hő­si emlékét, a gazdagságot, a gyógyulás reményét s a szerelmes lobogó vágyait, aki - tudnia kellett róla - élete egyre ritkuló levegőjéből átemeli a Noémi-szerelem halhatatlanságába. Grosz Bella is a szabadítót keresi az öreg Jókaiban. Forrásaink érthetően fogyatékosak, s ezeket is bizonytalanná teszik Fesztyék, Hegedűsök tudatos rágal­mai, azt azonban kétségtelen tényként fogadhatjuk el, hogy Bella „érintetlenül” lépett be Jókai életébe. Fiatalkoromban még én is gyakorta hallottam a megfel­lebbezhetetlen szentáciát arról, hogy a szegény lány egyetlen „hozománya” tisztes­sége, Grosz mama pedig - még kitérünk erre -, a későbbiekben is kitűnő kalku­látornak bizonyult, s nyilván fokozott gonddal őrizte csinos lánya egyetlen kin­csét, s „tisztességét” úgy kezelte, mint értékes hozományt. A részleteket illetően csak találgatásókra vagyunk utalva, jóllehet a töredé­kes tényekből is meggyőző kép rajzolódik ki. Vannak adataink arra, hogy felesége halála után Jókai, kilépve a gyász ma­gára öltött, s kissé erőltetett szerepéből, egyre többet őgyelgett színinövedékek között, külföldről frivol Lichtdruckokat hozatott, - egyébként Petőfiné második férjének, Horvát Árpádnak is tekintélyes pornográf gyűjteménye volt - ami azt mutatja, hogy az öregkori szexualitás egyre nagyobb szerepet kapott életében. Tár­sadalmi rangja, hírneve, pénze megkönnyítette dolgát, s a kezdő színésznők szíve­sen keresték kegyeit. Amikor a Bajza utcai házban Bella elszavalja a Tetemréhívást, ami nyilván okosan józan anyjának tudtával, esetleg biztatására történt, kettős remény vezette: az agg költőnek talán megtetszik szavalata, s szól néhány szót érdekében, esetleg 61

Next

/
Thumbnails
Contents