Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Csányi László: Jókai szerelmes estéje
megtetszik maga a szavaló, s Bella valószínűleg az utóbbira 'készült fel jobban. Ismét Mikszáthot kell idéznem, aki mindent tudott: „Az elme elveszti eddigi feszerejét s az érzések feltartóztatlanul visszaviszik az embert a gyermekkorba, s ebben a visszafelé való útjában igen természetesen végig megy az ifjú korán is, útközben hát szerelmes is lesz és ha jól nem vigyáznak rá, megházasodik vagy férjhez megy.” Konok következetességgel megismétlődik, ami érzelmi életét eddig is meghatározta, de most az öregkor zavarai is színezik: felkínálkozik neki egy nő, ő pedig saját vágyait ismeri fel annak vonzalmában. Mikszáthot Freud is hitelesíti: az én-érdeket, a valóságérzéket, amit Rea'litätsprinzipnek nevez, háttérbe szorítja a Lustprinzip ösztön-medhanizmusa. Az öregkor újabb fáziseltolódást okoz, s leveleinek gyerekesen ravasz érvelése, átlátszó magyarázkodása már-már a tragédiát súrolja:: „Férfias akaraterő hiányában történt minden, ami történt - írja Mikszáth -, és ugyancsak akaraterő hiányában nem változhatik meg többé semmi.” Első gesztusa a diadalé, s Ihász Lajosnak elégtétettel írja: „Én iszonyú heteket éltem át a közelmúltban: a világ minden hírlapjából özönlött rám a gúny, csúfolkodás: minden tekintet célzó fegyver volt ellenem. Olyan voltam, mint a hajtásba került medve. Az idegességtől nem tudtam már sem enni, sem aludni, csak a konyakot ittam folyvást, ami még jobban elrontott. Egyszerre aztán kitörtem a vadászhálóból, s most hála istennek, élek! Organizmusom rendbejött, és egy csepp konyakot sem iszom már. S mindezt az én angyalomnak köszönhetem, az én feleségemnek, aki belőlem új embert csinált.” Minden szó fontos. Ihász Lajos levele Nápolyban találta a nászutasokat, s „a hajtásba került medve” most jutott először lélekzethez, bár egyelőre fogalma sem volt arról, hogy mi vár rá, amikor visszatérnek. Még azt sem tudja, hogy itáliai boldogsága színpadának mélyén egy magándetektív settenkedik, akit Róza lánya fogadott, abban reménykedve, hogy „az ifjú méltóságos asszonyt”, akit megátalkodottan züllött nőnek tartott, tetten érhetik egy szerelmes fiatalemberrel. De erről szó sincs, miként az a pletyka sem igaz, hogy Bella anyjának Pesten nyilvános háza volt korábban; a derék Váli Mari személyesen járt el a kényes ügyben. Fesztyék, Hegedüsék semmitől sem riadtak vissza, de ádáz haragjuk csak arra jó, hogy fokozza Jókai ellenállást, újabb érvdket keresve boldogsága bizonyítására. A HÁZASSÁG EGYENLEGE Az utak egyre mélyebbre vezetnek, s Jókainak még azt is el kell viselnie, hogy fogadott lánya letépi és sárba tapossa Bella koszorúját, amit Róza sírjára vitt. Igaz, hogy Bella is kihívó, mert a halottaknapi koszorú szalagján ez olvasható: Laborfalvi Rózának Jólkainé. De ez is a bizonyítás érvei közé tartozik. A gyűlölködő rokonsággal szemben ugyanis Jókaiéknak a felhőtlen boldogságot kell bizonyítaniók. Egyre nehezebb. Mit is adhat Bella az öreg költőnek? Természetesen önmagát, „lányságát”', az crogén zónák alkati hangsúlyozásával is, amit a rokonok eleve nem értettek meg, amikor csak a „nagy darab zsidó leányt” látták benne. 62
