Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei
alkalommal ezt mondotta: »Vannak nagy örök célok, amelyeket sohasem érhetünk el, bár igyekeznünk kell, hogy elérjük«. Erre azért emlékszem, mert sokat foglalkoztatott a gondolat, miért kell törekednünk az után, amit úgysem érhetünk el? Máskor pedig ezt mondotta: »Kant Immánuel, a híres német bölcs is úgy vélte, bogy tegyük meg kötelességünket a Földön.« Kant nevét ettől kezdve sohasem felejtettem el, bár akkor még nem tudtam, hogy kicsoda. Nevével később, bölcsészkari tanulmányaimban találkoztam újra, s akkor döbbentem rá, hogy Fülep filozófiai olvasmányaiból is beleszőtt egy-egy odaillő gondolatot a prédikációba". Fülep összekulcsolt kezeit a szószék karfájára fektetve, rendszerint becsukott szemmel imádkozott. Elmélyültsége, koncentrációja a kívülről szemlélőben is a tökéletesség képzeteit idézték. A bajai tekintet mindazonáltal megakadt egy jelenségen, s meg is őrizte azt az utókor számára: Fülepen rendszerint igen könnyű anyagból készült palást volt, csak a nyakánál fogta össze vékony zsinór. így, ha mint rendesen, palástját hátravetve lépdelt felfelé a szószék lépcsőjén, szinte úgy tűnt, teljesen civilben van . .. Szántó Károly így folytatja idézett visszaemlékezéseit: „ . . . Fülep beszédein sokszor megérződött - mondták szüleim -, hogy improvizál, bár jól felkészült. Kiváló szónok volt. Beszédeit közvetlen hangon, magyarázó stílusban mondta el, azokat nem írhatta le előre, legfeljebb vázlatokat készíthetett magának, a szószéken azonban semilyen papírt nem tett ki maga elé.” (Ennek más szemtanúi közlések ellentmondanak: ezek szerint az Ür-imádságot mindig olvasta, véletlenül sem kockáztatta meg eltévesztését.) Szántó Károly is leírja a rendetlenek megrovását: „Ö maga igen pontos ember volt istentiszteleteire és hittanóráira percnyi pontossággal érkezett. Nem szerette, ha a hívek késve érkeznek a templomba és csoszogásukkal megzavarjá beszédét. Ilyenkor, ha betévedt egy-egy későn érkezett jámbor lélek és kereste helyét a padok között, Fülep megállt beszédében s megvárta, amíg az illető elhelyezkedik és leül. A hívek serege ilyenkor rosszalló tekintetekkel kísérte a későnjövőt.” Czérnay Imre szabómester, ipartestületi elnök az 1923. január 27-i presbitériumi jegyzőkönyvektől kezd rendszeresen szerepelni. „ .. . 3. A gondnoki és presbiteri tisztségek betöltésére vonatkozólag a presbitérium a következőleg határoz: egyházközségi gondnokúl megválasztja, illetve a közgyűlésnek javaslatba hozza Franck Mihály presbitert. Dr. Puskás Dezső mandátuma lejárván a presbiterségre újból ajánltatik. Szuper Mihály és Huszár Ferenc presbiterek egészségi okokból e tisztséget tovább nem hajlandók viselni, így helyettük Czérnay Imre és Bitz Henrik hozatnak javaslatba . ..” Ez az a pillanat, amikor mintegy támaszt keresendő, Fülep beemeli a presbitériumba Czémayt. Aztán vessük még előre, hogy Fülep maga is egészségi okokra hivatkozva fogja elhagyni Baja városát; „nem bírja az itteni mocsaras, ingoványos levegőt”, noha azt is tudjuk, hogy rendszeresen űzte a vízisportokat: úszott, kenuzott; csakhogy a bejelentést követően s a költözést megelőzően Czérnay még bepanaszolja Fülepet az esperesi hivatalnál! ... Az 1923-as esztendő történéseit szemlélve úgy tűnik, lassan megjelennek a csöndes ellenállás, észrevétlen orron koppintások apró jelei, vagy amint a jól érzékeltető mai argó mondaná: a „betartások”. Ám nevezzük csak egyszerűen alattomos gáncsoskodásnak a jelenségek eme körét. Mert tisztelni ugyan őszintén tisz-50
