Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Laczkó András: Zichy Mihály Obsitos-illusztrációi

LACZKÓ ANDRÁS:

Zichy Mihály Obsito9-illusztrációjáról

Szekszárdon 1895 nyarán hoztak ismét határozatot arról, hogy Garay János emlékének szoborral és albummal egyaránt tisztelegnek. Megalakult a szoborbizottság; célul tűzte ki, hogy a műhöz az anyagi alapokat megteremtsék, s a legalkalmasabb művészt megbízzák a kivitelezéssel. A bizottságnak tagja volt Bodnár István, aki feladatul kapta egy díszes kötet összeállítását.

Gyanítható, hogy a könyv összeállításához szisztematikus tervet készített: kiket lehetne megnyerni írással, rajzzal. Abban viszont, hogy elsőként Zichy Mihályt, a világhírű festőt akarta támogatóul megszerezni, szerepet játszott a művész készsége, hajlandósága. Zichy - mint erre hozzá írt levelében Bodnár is célzott - nyilvánosan maga ajánlotta fel „szolgálatait”. Ez bátorította Bodnárt, hogy megkeresse.

A zalai Zichy-levéltár Bodnárnak két küldeményét őrizte meg. Az elsőben nehézségeit írta meg, s illusztrációért esengett. íme:

,,Mélyen tisztel mester, méltóságos Uram.

Hónapok, óta vívom a harcot önmagámmal, sehogy sem tudtam megtenni ezt a merész lépést, hogy soraimmal felkeresni bátorkodjam.

Olvastam pedig a Vasárnapi Üjság valamelyik számában méltóságod egyik levelének töredékét, hogy csak jelölje ki bárki is azt a tért és működési kört, a hol a hazának szolgálhat s kész örömmel áll rendelkezésére, - de még ez a ritka hazafias érzésre valló felhatalmazás sem volt eléggé bátorító; a magam elé tűzött hazafias cél úgy szólván, parányivá zsugorodott össze, kételyeim csak szaporodtak, hogy: vájjon szabad e nekem azt a munkás kezet s száz meg száz nemes eszmét érlelő főt más, talán nagyobb és magasztosabb közcélok megsegítésétől elvonni?

Ily lelki állapotok közt, régi írások halmazából, kezembe jutott Perczel Mór memoir ja s belőle megtudtam, amit különben már amúgy is tudtam: hogy méltóságodat ehhez a mi kis vármegyénkhez édes ifjúkori emlékek csatolják.

Egyszerre megszűnt habozásom. Tudom, hogy édes ifjúi emlékeinknek örökké rabjai maradunk. íme előterjesztem kérésemet, valami súgja bensőmben; bátran tehetem, mert ha óhajom teljesítve nem is, de a felidézett kedves emlékek révén méltóságod kegyes bocsánata legalább biztosítva van számomra, amiért jelen soraimmal háborgatni merészeltem.

45