Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Bakonyi István: Németh László mezőföldi novellái

magyar falu hétköznapjainak moráljából. Hiszen alapjaiban külsődleges tényezők miatt napjainkban is mennek tönkre emberi kapcsolatok, az évszázadon beidegződések nehezen halnak ki. Nyomatékosan volt ez így természetesen a húszas években. A novella ezt igazolja. (Majd a Gyász és az Iszony világában hasonlóan jelent részleteiben máig élő problémát az elidegenedés.)

Mari magatartása egészében véve tipikus. „Semmi sem olyan nehéz egy nőnek, mint azt bizonyítani, hogy ö nem olyan úr, mint amilyennek a vőlegénye tárttá. Tűrte, hogy a Teri bolondságokat suttogjon neki, s míg a legény torka átforrósodott, az ő fejét, mint vasabroncs szorította a kalap, ami holnap nem lesz rajta.” Mari is előtípusa a regények hősnőinek. Okos makacssága, életszervező ereje hasonlít azokéhoz. A haldokló kulákban írja Németh László: „A nőnek kis tér, biztos cél s vitathatatlan rend kell; ebben nő meg a lelke.” Ennek a „hármas követelménynek” meg is felelnek Németh László hősnői, és Mari egy a korai figurák közül ebből a minőségből. Végül A kalapban is nő, mégpedig Mari édesanyja oldja meg a problémát. Ő az, aki „bölcshöz illőn fogta föl a helyzetet. Odaintette asszonylányát. - Hozd ki, Örzsi, a kalapot. A kalap kell neki, itt a kalap.”

Már a korai Németh László prózáját olvasva megkockáztathatjuk az állítást: nagy íróink közül az ő elbeszéléseiben és regényeiben játssza a legkiemeltebb szerepet, a nő. Hősnői tragikuma, lelki nagyszerűsége, sorsrendező ereje és minősége kivételes a magyar próza történetében.

Viszonylag zárt világ jellemzi Németh László korai novellisztikáját: a Mezőföld összetett, középparaszti valóságának behatárolt élete. Összességében hiteles a mutatott kép, mégha nélkülözi is a nagyregényék mélylélektani gazdagságát, árnyalt ábrázolásmódját. A novella műfaji törvényeinek betartása sem mindig sikerül; e fontos kritériumokat gyakran csökevényesen valósítja meg a fiatal író. A kiragadott életjelenségek néhol nem tarthatnak számot érdeklődésünkre, csupán hétköznapi értelemben tipikusak, vagy éppen elszigetelten szélsőségesek. Ezért kiemelkedő mű a Horváthné meghal. Benne egyrészt típusokat alkot Németh László, másrészt olyan pillanatot ragad ki hősei életéből, mely kivetítve létünk egészére is tartós igazságot közül. A későbbiekben oly fontossá váló társadalmi cselekvést megvalósító hősöket viszont még hiába keressük. (Ebben a tekintetben a nem sokkal későbbi Emberi színjáték lesz az első igazi regényírói tett.)

Az írói pálya egészét figyelembe véve azonban itt találjuk a legtöbb fogódzót, csírát, a páratlan értékű életmű nagyepikai részének sok-sok előzményét. Ez a tény teszi fontossá a mezőföldi novellákat.

44