Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Bakonyi István: Németh László mezőföldi novellái

galom megírása után is foglalkoztatott.” Már az első pillanatban világos, hogy Kurátor Kis Béla és a tizenöt éves szolgálólány között „csúnyaság” történt. Sokat tudunk az ilyen hierarchikus viszonyt kihasználó férfiak kapcsolatairól, ilymódon ez a viszony is hétköznapinak számít a maga korában. A novellák közül ez az első igazán „in médiás rés” kezdésű, s azonnal feszültséget hordozó. Aztán templomba menet a falusi pletykálkodás kerül előtérbe. A téma a bevezető jelenethez kapcsolódik, csak a szereplők mások. A helyszínek újra több más mű világát idézik. Ilyen például a Cigánysor, melynek majd az Emberi színjátékban lesz fontos szerepe. (Boda Zoltán vállal majd ott áldozatos munkát.) S a környezet bemutatása igen élénk, a leírások föltűnően mozgalmasak. Ugyanezzel a mozgékonysággal függ össze a mű bizonyos szétszórtsága: az író nem összpontosít tudatosan egy fő szálra, egy főhősre, egy életjelenségre. A tablószerű ábrázolás szétfeszíti a novella kereteit.

Aki fölött pedig ítélkezik a kurátor, az nem más, mint a pap; hasonló „bűn” miatt. S bár Borbát tiszteles erkölcsi megbuktatása nagy tett, ám az olvasó számára a mű befejezése adja a megtisztulást, melyben az ítélkező kurátort leplezi le újra Németh László: „Kurátor Kisek konyháján Juli szolgáló a vasárnapi palacsintát kente, s borsónyi könnyeket potyogtatott a kicukrosodott ribiszkelekvárra.” Az elbeszélés egésze mégsem emelkedik az átlagos fölé. A nagy lehetőség ugyanis Juli sorsának teljesebb megragadása lett volna, de a szerkezet ezúttal széthullott, az ábrázolás vázlatos maradt csupán.

Megfogalmaz azonban Németh László örökérvényű gondolatokat is, túl az adott kor öntörvényű vonatkozásain. Ilyen erényéket mutat az Öregek című novella. Nyelvi leleményei, a tömörítő szándék eredményei megragadóak. A betegjeit ápoló, halottjait sirató Hamar Györgyné sorsának jellemzése az első „írói tett a műben. „Most az urán a sor; karácsony óta furtonfurt beteg, s csak güzmölődik az ételen... Bennemocorog a baj, mint gyuf ás skatulyában a bebörtönzött csibor... Ott köntörködik a legszebb pillanatban is, ami eljövendő.” Az idézett mondatok is előre jelzik a regények találó részleteit, a néhány szó erejébe sűrített sorsábrázolás pontosságát. Ezért lép túl itt Németh László a hétköznapiságon, és haladja meg korai novellisztikájának színvonalát.

A bemutatott életszelet minőségéből következik, hogy az átlagosnál nagyobb szerep jut ezúttal a líraiságnak, mely nem csupán formai jegyéket határoz meg, de átjárja a történet egész szervezetét. Meghatározó sötét tónusai majd legfőképpen a Gyászra lesznek jellemzőek. Itt a szerkesztettséggel sincs baj: a tragikus sorsú öregember és felesége életéből azt a pillanatot emeli ki Németh László, amelyben humánus, meleg viszony fejlődik ki a biztos halál előtt. Az emberi sors mcgmásíthatatlansága ezúttal a fő mondanivaló; mindezt példás egyszerűséggel, jó írói érzékkel tárja elénk a szerző. (A mű valóságháttere egy 1941-es írásból, A haldokló kulákbó 1 válik világossá.)

Ekkori utolsó mezőföldi novellája A kalap: egy sofőr vőlegény és „derék pógárlány” menyasszonyának története. A két világháború közötti magyar szemléletmód tükrét mutatja meg az író, főleg külsőségek kiragadásával. A címadó kalapban szeretné Feri látni Marit a polgári esküvőn. Az eset tragikomikus. A lány apja vélt erkölcsöket védelmez, mellszélességgel” próbál Mari boldogsága elé állni. És itt olyan érzékeny pontot érint Németh László, mely máig sem halt ki a

43