Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei

tiltván, felhívja a megjelent jogosult választókat ez iránti nyilatkozatra: kívánja e gyülekezet a bajai ref. leikészí állomásra Dr. Fülep Lajos dombóvári mis siói lelkész meghívását? Minthogy a megjelent jogosult választók a megnevezett jelölt meghívása mel­lett nyilatkoztak s nem akadt egyetlen olyan megjelent választó sem, aki a meg­hívást ellenezte volna, alulírott egyházmegyei megbízottak, a meghívást sikerült­nek, illetőleg Dr. Fülep Lajos dombóvári missiói lelkészt megválasztott bajai ref. lelkésznek jelentették ki azzal, hogy a jogosult választók a meghívás útján történt eme választás ellen 15 nap lefolyása alatt fellebbezhetnek." Jegyzőkönyvi hitelesítőkül Bitz Henrik és Czérnay Imre szerepeltek. Czérnay neve felbukkan majd a bajai viszályok során (mégpedig nem is akármilyen sze­repkörben !...). Dr. Fülep Lajos református lelkész-elnök aláírását első ízben az 1922. no­vember 5-i jegyzőkönyv klauzulájában találjuk. Többek közt ezt mondja a do­kumentum : „ .. . Az egyháztanács örömmel üdvözli az új lelkészt s munkájára Isten áldását kívánja...” Tartalmazza a feljegyzés az özvegy lelkészné előzékeny gesztusát, miszerint önként visszavonulna a papiakból, sőt szó esik egy héten belüli felújításról, rend­­behozatalról is. Ám nem érdektelen megemlíteni, hogy a jegyzőkönyvek egy-egy kitételét valaki - nyilván a körülményeket részletesen is ismerő személy - piros ceruzával megjelölte, így a fenti esetben az „önként” szó érvényessége kérdőjele­­ződik meg. Fülep első „mozdulását” az 1922. dec. 10-i jegyzőkönyv dokumentálja. „.../. Elnök a gyülekezet lelkiéletének helyreállítása szempontjából propozíció­­ját előterjesztvén elhatározza a presbitérium, hogy annak tudatában, hogy a mai rendkívüli súlyos körülmények között mind az országot, mind az egyházat csak mindnyájunk egyetértő és fokozottabb kötelességteljesítésével lehet fönntartani, mindent meglesz a kötelesség tudatának a hívekben való felébresztése és emelése érdekében. . Ez a megfogalmazás, három évvel a Tanácsköztársaság leverése után, a tom­boló fehérterror idején, Fülep mélyen etikus tartásáról vall. Ügy gondoljuk, saját helyzetében ennél többet nemigen tehetett volna. „ .. . A kötelességteljesítés terén való példa adás kedvéért pedig (kiemelés tőlem D. Á.) elhatározza, hogy az egyházi törvényben különben is megformulázott és fogadalmilag elvállalt teendő­ket buzgón és odaadással végzi■ - A presbitérium minden egyes tagjától megkívája, hogy amikor csak ellenállhatatlan akadály nem gátolja részt vegyen az istentisz­teleten s az esetleg rendezendő összejöveteleken és a lelkészt a rend és a fegye­lem fönntartásában támogassa. Az egyházi gyűléseken való részvétel múlhatatlan kötelessége lévén minden presbiternek, a róluk való elmaradás a legközelebbi al­kalommal igazolandó. Az igazolatlan távolmaradás első esetét 100 (egyszáz), má­­sodikát 1000 (egyezer) kor. pénzbírsággal sújtja a presbitérium; aki pedig egymás­után háromízben marad el igazolatlanul, azt presbiteri tisztségének letevésére szó­lítja fel . . Baját, története során több ízben nevezték „alvó városnak”, „cívis városnak Dunával” (értsd Debrecennel párhuzamba állítandó és attól megkülönböztetendő), jóllehet a 20-as évek táján ezeknek az epithetonoknak még csak töredékét tekint­28

Next

/
Thumbnails
Contents