Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei

„Száműzetést” is szoktak emlegetni, ezt a fogalmat azonban mindenképp túlzásnak gondoljuk. Ha Pesten marad, feltétlenül kiteszi magát bizonyos zaklatásnak, háborgatásnak; ám menekülésre kényszerítettségről valójában nincsen szó. Vidékre húzódásában (méginkább maradásában) sokkal nagyobb hangsúlyt kap az önkéntes elem, s ne feledjük: személyes kapcsolatai, publikációs lehetőségei révén - éppen bajai második éve alatt, 1923-ban jelent meg a Magyar Művészet könyvalakban - változatlan az európai hírű-nagyságrendű tudós értékelésbeli státusza. Eképpen hát inkább láthatjuk a kellemetlen, disszonáns zajok elől elvonuló remetét Fülepben, mint a a bújkálni kényszerülő, üldözendő száműzöttet.

Ám számkivetettnek érezhette magát más tekintetben, és ez a dolog kínzóbbá válhatott alkalmasint a fizikai kényszernél is. Mert Medina, Dombóvár, de különösen Baja, ahol talán felcsillanhatott egy percre az oázis reménye; mégiscsak félsivatagi - sztyeppi lelki miliővel szolgálhatott a negyvenedik életévéhez közeledő művészetfilozófusnak, s bizonyos mértékig - mert ezt is elmondhatjuk róla - politikusnak.

Bajai öt éve ugyanakkor nem enyhületet hozó oázis, hanem kőszikla volt a sivatag valamely részén, de Prométheuszként élte meg e fél évtizedet. S jóllehet Baján még nem neveztek el róla sem utcát, sem teret, emléke kitagadhatatlanul ott jár a gömbakácok alatt, gumirádlit húzó lovak patkói - és homok-csiszolta kockakövek felett, s élnek még, akik alakjára, lenyűgöző tudósi mivoltára, ám meleg, mélyről jövő emberségére is jól emlékeznek.

Fülep Lajos pályaképét nem feladatunk ezúttal megrajzolni, mégis szükségesnek látunk néhány momentumot felidézni az összefüggések érdekében.

1885. január 23-án született, s a Bajáig tartó 38 esztendő (1922 novemberétől számítjuk itteni tartózkodását) ugyancsak rászolgál a rendkívüli, mozgalmas jelzőre. Volt újságíró, kemény tollú kritikus, Ady egyik első felfedezője, majd személyes jóbarátja. (A „Szakállas Krisztus”, emlegette Fülepet Ady.) Pályatársa a századelőn Babitsnak, Fogarasi Bélának, Lukács Györgynek. Európát megjárt művészeti író, filozófus, Károlyi diplomatája, marxista nézeteket valló pap, tudós teológus, Erdős Renée meggyötört sorsú hitvestársa .. . (Ez utóbbi momentumot különösen élénken őrzi a bajai emlékezet, bár ide már Gábor Zsuzsannával érkezett.)

Babitsosai mintegy másfél évtized távolában kerülték egymást: Babits az 1905/06-os tanévben gyakornokoskodott a ciszterek itteni gimnáziumában: az ő légkörjellemzése sem a leghízelgőbb a századelő Bajájára nézve, és végzetesen hasonlóak a két zseni távozásának körülményei is: „ . . . annyi bizonyosnak látszik, bogy Babits Bajáról történt gyors és búcsú nélküli távozásában közrejátszhatott valami - a regény végkifejletéhez hasonló, de nem azonos számára kellemetlen szituáció .. (A Halálfiai kapcsán említi Éder Zoltán.)

Hívjuk hát vissza gondolatban az ifjú Fülep Lajost és elevenítsük fel a rendelkezésre álló dokumentumok alapján észak-bácskai tartózkodását a két határkődátum között: ezek 1922. november 5-e és 1927. augusztus 30. (A korábbi a Fülep első aláírását tartalmazó jegyzőkönyv időpontja, a későbbi az utód, Sebestyén Sándor első lelkész-elnökösködésének argumentuma.)

Fülep Lajost illetően Baján ez idő szerint más levéltári anyagról nem tudunk, mint az öt esztendő presbitériumi jegyzőkönyvei; ha voltak is egyebek, ezek fel26