Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Tüskés Tibor: "Én ott vagyok honn ..." - Illyés tolnai évei

láskorabeli fejedelem. Hány juha lehetett Árpádnak? Tisztességére mondom, hogy nagyapa a vagyon gőgje helyett ezt a törzsfői büszkeséget, a szabadságnak ezt a gőgjét hordozta egyenes derekában, kinyomott mellén.” Szálfa-magasságú, fejedelmi termetű, szemlélődő, békés természetű ember volt. Értett a birkák koponyalékeléséhez, előfordult, hogy önkényesen állapította meg a juhok betegségét, és saját ötlete szerint vágta le őket. Felsőrácegrestől a harmadik pusztán él, feleségével gyakran meglátogatja fia családját. Megszereti a költő anyját, ajándékokat hoz unokájának, „játéktárgyakat”, általa megmunkált birkakoloncokat, melyek a juhok nyakába ismertető jegyként készülték. Ha ők szekereznek át hozzá, unokáját csacsiháton, birkaháton lovagoltatja, sőt a saját hátára ülteti, s szívesen mesél neki a hajdani juhászéletről. Később beköltözik Dombóvárra, a Hunyadi téren, a búzapiacnál vesz házat. Amikor Illyés Bonyhádon gimnazista, vakációkor, átutazóban meg-meglátogatja. „Szemlátomást töpörödött, olyanformán, pontosan, ahogy valamikor növekedhetett, élete elején... Majdnem mindig ült, a nagy gondolkodó székben, nyáron a gangon, télen a kályha mellett. Gyakran elszunyókált, s mintha ilyenkor lepte volna meg a töpörödés.”

A juhász-nagyapa bojtár korában Gyántról nősült. Felesége, Csima Anna maga is juhász-származék, „gránátos termetű”, takarékos, nagyon vallásos asszony. Szobájában örökmécs lángja világít. Este a harangszóra keresztet vet, s halk imába kezd. Férjével az egyik közeli falu templomában oltárt állíttat. Magányos üldögélés, kapálás, gyaloglás közben a rózsafüzért mondja hangtalanul, Jézus nevét alig észrevehető kis bólintgatásokkal kísérve. A „nebándi nagyanya” uralkodásra termett, szigorú megjelenésű asszony, a család vérbelijeinek ő parancsol. Később sokat betegeskedik. 1914 januárjában hal meg Dombóváron.

Van egy fénykép, a század első évtizedében, 1906 táján készült, mely a juhásznagyapát és feleségét a népes család körében ábrázolja. Csaknem félszáz arc tekint ki a képből, fiák, lányok, vőtársak, menyek, komák, unokák serege.

Az Illés János és Csima Anna házasságából született gyerekek közül Gyula viszi a legtöbbre: ő a család büszkesége, vármegyei főjegyző, Dombóváron él szép házban, gyermektelen, csak második felesége hoz a házhoz egy mostohalányt. A lányok közül Terit egy ozorai kovácsmester veszi el; Katica első férje kádármester, a második építőmester. A legkisebbnek, Erzsébetnek férje Ozorán a nagyvendéglő tulajdonosa, ők is gyermektelenek. A szülőknek még egy lányuk van, de az korán elhal férjével együtt.

A juhász-nagyapa idősebb fia, a költő édesapja 1870-ben született Gyántpusztán. Ifjúkorában maga is juhásZkodik apja mellett, szamárháton jár, majd kitanulja a kovácsmesterséget, s kazánfűtő vizsgát tesz. Vándordíja során Felsőrácegresre ér, elszegődik gépészlegénynek. A pusztán megnősül, s vőként költözik felesége családjába. Később az uradalom főgépésze lesz. Társadalmi helyzete kiemeli a puszta lakói, a cselédek közül. Mesterember, iparos, kót-három embert vezényel, az uradalmi kovácsok és fűtők dolgoznak a keze alatt. Egylovas bricskáján járja a határt, a pöfögő szárítógépek, a hosszú acélkötélen vont ekesorok és vasboronák működését ellenőrzi, ha kell, megjavítja. Négy tehenet tarthat a legelőn. Puskája van, néha vadászni jár. Ez a társadalmi előny azonban nem akkora, hogy elválasztaná a puszta népétől. Maga is kétkezi munkát végez. „Nem tudott úgy kimosdani, hogy ebédkor a keze ne hagyjon koromnyomot a szalvétán. Zsák-1