Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Dobai Ádám: Fülep Lajos bajai évei
DOBAI ÁDÁM: Fülep Laj os bajai évei Szomorúságosnak is, felemelőnek is nevezhető az a küzdelem, amelyről a bajai református egyház 1922-1927. évi presbitériumi jegyzőkönyvei tanúskodnak. Az időben hátra haladva mindinkább sárgulnak a lapok, fakul az írás; tartalmuk valósága mindazonáltal jelenvalóbbnak tűnik, mint valaha is lehetett: többszörös értelmezésben akár. Fülepről egyik gyűjteményes kötete bevezetőjében olvashatjuk: „Századunk magyar nagyjainak élete és müve egyike a legkülönösebbeknek; máig a titokzatosság fátylába burkolózik, legendák rejtik előlünk.” Csakhogy ágál bennünk a csínytevő kötekedés: mindenképp így volna? Végérvényesen és óhatatlanul rendelődnek egymáshoz az olyan fogalmak, mint mítosz és homály, nagyság és titokzatosság, fenséges és megfejthetetlen? Mert hajlamosak volnánk azt gondolni, hogy Fülep élete és műve, gondolkodói és emberi mivolta igazából nélkülözi ezeket az ismérveket, s inkább a romantizáló rajongás burkolná rejtelmes ködökbe a végül is egyszerűt, magától értetődőt . . . Kulcsot gondolnánk kezünkbe kapni saját szavaitól: „Íróról, művészről szólva gyakran ismételt közhely, hogy azonos művével, aminthogy úgy is van, minden jelentős, eredeti író, művész azonos vele”; ám csakhamar rá kell jönnünk, hogy a probléma megoldása szempontjából most is az idem per idem körébe záródunk, semmivel sem jutottunk előbbre, ő maga pedig ugyanazzal az apollói - ha tetszik, archaikus - mosollyal tekint vissza ránk . . . Életműve ugyanis nem kevésbé talányos (bár elemzésétől most el kell tekintenünk). Fülep sorsában a bajai évek valószínűleg az egyik igen nehéz időszakot jelentették. A Tanácsköztársaság - melynek, mint tudjuk, tevékeny részese volt - karnyújtásnyira esik ezekhez a hónapokhoz-évekhez; „kommúnis!. ..” vetnek rá oldalazó tekinteteket a Sugovica-parti város egyik-másik szegletéből; és az is igaz, hogy a medinai és dombóvári intermezzo után a most következő esztendők a furcsa lelkész hosszan tartó (szintén rejtélyes? . . .), önkéntes remeteségének első félévtizedét jelentik. 25
