Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Bajomi Lázár Endre: A Fortissmótól a Jónás könyvéig - jegyzetek a "francia" Babitsról

resebb fordítók esetében is) elrugaszkodással. Ábrahám (ha nem is szótagról szótagra) szinte szóról szóra tükrözi az eredeti, méghozzá roppant leleményesen, hamiskásan-kedvesen, gunyorosan, a tudathasadás teljes vértezetével játszva a klaszszikus pátosz és a modern hétköznapiság húrjain, az alázatos hányavetiség, a szemtelen megalázkodás, a formai tökély és a pongyolaság csak ritkán verejté'kes slalomversenyében. Azokon a helyeken, ahol az eredeti szöveg szándékosan félrehord, vagy olykor bumfordian újít, a francia változat majdnem mindig egyenértékű. íme például az I. rész 34. sora: „Mi dolog ez, hé, te nagy alható?” - kérdi a kormányos az elszenderült Jónástól. Ezt a fura álhatót a fordító a remekül pászoló dormitif névszóval adja vissza, melynek ferdeségét még fokozza a moliére-i botcsinálta vertu dormitive-te való kacsintás. Akad persze hely, ahol a fordító nem tud olyan szellemesen játszani, mint Babits; ezt azonban - a mai magyar műfordítási elveknek és gyakorlatnak megfelelően - másutt pótolja. Így például a II. rész 18. és 19. sora Babitsnál teljesen szokványos (És könyöröge Jónás az Ö Urának / a halból mondván stb.), a francia viszont így ékelődik: Lors Jonas fit imploraison du séfour / Balénaire et dit etc., vagyis a francia úgy hangzik, mintha Babits azt írta volna: „Bálna-lakból mondván”, így aztán a kifejezés többszörösen játékos: a balénaire jelző nem létezik, a fordító a meglévő baleinier melléknévből facsarta, továbbá egy betűcserével - balnéaire - fürdőhelyet jelent. Ki hinné, hogy vissza lehet játszani egy olyan tripla szaltót, mint a III. rész 25. és 26. sorában olvasható: Másod estére másik térre éré / a színészek és mímesek terére? Nos, műfordítónk erre a teljesítményre is képes: Second soir Végara sur la seconde agora / Mimes et masques tenaient la grand gala. Amint látható az invenciózus égara-agora belső rím meg a második sorban lévő két m-es, illetve két g-s alliteráció tökéletesen babitsi! Ami egyébként Babits eme pompás vesszőparipáját illeti, Ábrahám nem ontja az eredeti bőséggel a betűrímeket (páldául az I. rész. 35 sorában lévő négy k-s lavinának nyoma sincs a fordításban), de olykor e téren is pazar megoldásokkal ékes sorokat nyújt: a II. rész 3. és 4. sorában még túl is teljesíti az eredetit és a hangutánzó torokhangoknak egész zuhatagát zúdítja ránk: Goulue, guelue béé, pour quelle Vengloutit, / Én lampant les flots a force glougloutis. Vagy: a III. rész 8. sorában ezt a különben prózai Babits-sort: s kanyargós utcáiból nem talált ki, háromszoros betűrímmel adja vissza: Sand retrouver Vissue de ses rues et rets. Ez a pompa kárpótol bennünket azért, hogy például a IV. rész 35. sorának háromszoros alliterációja elsikkad a franciában: fátylában a nagy fények. fonta ködnek = Dans Vample voilerie de lumiéres tissée. Nagyszerű játékkal kápráztat el viszont a fordító a tökkel: míg Babits mindenütt csak magával az egyetlen szótagos szóval él, a fordító felvonultatja valamennyi létező (és nem létező!) francia megfelelőjét: courge, courgeon, cucurbitacé, cucurbillon. Ami a legtöbbet idézett sort illeti (mert vétkesek közt cinkos aki néma) fordítónk tisztességesen tömör megoldással (és háromszoros betűrímmel) él: Farmi les pécheurs c est péché de se traire! (Tudjuk, hogy ez a húsz évvel korábbi Fortissimo-sorra rímel: ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva; nos, érdemes talán illusztrálni a francia fordítók olykori „sikkasztásait”: Guillevic, aki különben az egyik legjobb József Attila-tolmácsunk, Babits e sorát ilyen laposan fordítja: Ceux qui se taisent en ce noment sont des scélérats ou des laches, amely kudarcnak persze talán az az egyik oka, hogy Guillevic nem tud magyarul, a nyersfordítója pedig nem volt elég éber.)

23