Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Bodri Ferenc: Picasso a Dunatájon

volt”, ugyanígy nem kevés kísérlet és be­mutató a Piacos« o művészetének áldozó magyar festők és grafikusok részéről, egy­két szimpozion és előadás, esemény és al­kalom. Bizonnyal akad kutató (intézmény a kiadásra, bárha akadna is), aki pontosan feldolgozza a Picasso-eentenárium magyar sajtóját és eseményeit. Bárhonnan indulna az efféle összefoglalás, a munka hasznosnak és a továbbiakban szinte nélkülözhetetlen­nek tűnik, a témában végre tabula rasát kel­lene teremtenünk. Hiszen „Picasso-irodalomban” a művek­hez hasonlatosan mostohán ellátottak va­gyunk: Kállai Ernő úttörő értékű munkája mellett (1948) Körner Éva két változatban és több kiadásban megjelent kismonográfiá­ja az egyetlen etáji híradás. Igaz, a kül­honiak jórészben hozzáférhetők, a fordítá­sok közül pedig Brassai Beszélgetései (1968, 1981), Gaston Diehl szép albuma (1967), Gilot kisasszony intim emlékezése (Életem Picassóval, 1978) jelzik a Corvina Kiadó jóvoltából a közművelődési értékű ismerte­tések és tanulmányok mellett a magyar nyelvű „Picasso-tabló” főbb állomásait. Az évforduló pedig az itteni tájékozódás el­mélyítésére és bővítésére is távlatos lehe­tőséget adott, és valljuk meg, a nagyszerű Brassai-kötet új kiadása mellett a megjelent két album - bár mindkettő kitűnő és pub­­likatív - szerény eredmény, így tehát vár­nunk kell tovább egy újabb évfordulót. So­káig aligha, hiszen 1983 áprilisában a festő halálának tizedik évfordulója következik. Márpedig a kerekded évfordulók nem ke­vés lehetőséget ígérnek errefelé: tettreké­­szen és olykor bőséggel ünneplő nemzet va­gyunk. A századvég amúgy is a „betakarí­tás” és a nagy centenáriumok ideje min­denfelé. Meglepő, hogy az egyetlen magyar nyel­ven megjelent Picasso „eredeti”, a festő Megjegyzései a művészetről (Christian Zer­­vos közlésében, Bányai Marika fordításá­ban, 1947.) a hazai köztudatból mennyire kiesett. Az Európai Iskola művészei adták ki, az Index sorozat 13-14. füzeteként. Akár a teljes sorozat új kiadásával gazdagod­hatnánk, de a Picasso-gondolatok ismételt közlésével mindenekelőtt. A centenáriumon a hazai könyvkiadás egy közismert és kitűnő album magyarítá­sával „nyitott”: a Corvina Kiadó Balabán Péter fordításában Denys Chevalier sokféle nyelven és kiadásból ismert albumát adta ki Picasso kék és rózsaszín korszakktóX, tehát munkásságának 1901-1906 közötti idejéről, belopva a gyönyörű képsorba néhány 1907- 1909 között született kubista képet is. Eb­ben az időben „gátlás nélkül bontakozott ki Picasso komor líraisága és bíráló tuda­ta . . . (a festő) mint szigorú bíró ítélke­zett . . .” (Kassák), tehát Picasso már eb­ben a korai korszakában is önmaga, és csu­pán tudálékosabb ítészei vállalkoznak a Pi­casso előtti picassók „kötéseire” Goya, Tou­louse-Lautrec és mások művészetéhez. Az előzőkhöz „látnoki volta” köti, az utóbbi „kötődés” pedig inkább tematikus és eb­ből eredőn stílusbeli. A Ghevalier-album ismeretközlő és szép stílusban megírt (fordított) szövege sok iz­galmas és érdekes adatot tartalmaz és ele­mez, az író „helyére tesz” berögződött fél­­értesüléseket, anekdotikus álhíreket a fiatal festő párizsi előideje körül, a megközelítés nem egy lehetőségét (köztük a magáét) tárja elénk. Bár ebben az albumban a szö­veg inkább csak „kísérő” lehet, hiszen a re­mek technikával megjelenített korai mű­vek (rajzok, pasztdllek, akvarellek, olajké­pek stb.) látványa az elsődleges. Számunk­ra mindezek mégiscsak a „párizsi mélyvi­lág”, egy már a kezdeteiben ragyogó pálya emlékképei, „a clown mint a művész önarc­képe” szimbolika (Szabelesi Miklós) meg­jelenítései, emellett művek, teljeseik és szu­verének, akár a festő maga. Az albumban található néhány valóságos arckép és meg­fejtett csoportkép már jelzi az ekkori nagy barátságok és „nagy témák” (emberpár, élet és halál, anyaság, szerelem, tánc, nők stb.) jelenléteit, ennek a korszaknak művei Chevalier (és a reoenzens) tudatában bár­mely „későbbi Picasso” mértékével mérhe­tők, egyazon értékben és hőfokon. Ugyan­így a festő elkötelezettségei. Az album ha­zai kezdetnek is kitűnő, a folytatás remél­hetően nem késlekedik. A centenárium legnagyobb meglepetése mégis Somlyó György Picasso-bemutatása 69

Next

/
Thumbnails
Contents