Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Bajomi Lázár Endre: A Fortissmótól a Jónás könyvéig - jegyzetek a "francia" Babitsról

Molnos 1938-as Anthologie de la prose hongroise című kötetében, Mezei János fordításában, megjelent egy kurta vallomása, mely nem más mint a Sziget és tenger című verskötet bevezetője.

A „JÓNÁS KÖNYVE”

1981-ben örvendetes fordulat állt be Babits francia hozzáférhetősége terén. Két nagy kiadó (a bölcseleti területen szakosított Aubier és a százéves Flammarion, utóbbi méltán világhírű!) közös kiadásában megjelent a Jónás könyve az igényes La Philosophie en effet című, többek közt Jacques Derrida szerkesztette sorozatban, nagyon csinos köntösben (a címlapon collage-t találunk, amelyen Jónás hajója, a cethal, továbbá egy 1476-os héber Biblia-kéziratlap látható). A magyar olvasót bizonyára meglepi, hogy a költemény, amely Bálint Györgyöt Michelangelo próféta-freskóira emlékeztette, miért a legmodernebb, részben strukturalista irányzatokkal kacérkodó kön3rvsorozatban lát napvilágot. Azért, mert az átültető, az 1975. december 18-án elhunyt Nicolas Abraham elsősorban nem irodalmár volt, hanem tudós, éspedig a lélekelemző iskola egyik kiválósága, ki egyébként sokat tett Freud magyar tanítványainak (például Ferenczi) odakinti megismertetéséért. Ábrahám Miklós azonban sokoldalú egyéniség volt, akit nagyon izgattak a nyelvi, költészeti és műfordításelméleti kérdések is. 1948-ban a poétika fenomenológiájáról, 1951-ben az ütemszerkezetekről és a fordításparadigmatikáról írt tanulmányt.

Roppant különös könyv! Babits remekműve háromszor olvasható benne: először magyarul, s vele szemben fordításban, majd a Jónás-eset című rész következik, amelyben a szerző-fordító az újra idézett szöveget merész pszichoanalitikai magyarázatokkal egészíti ki. Itt rögtön megjegyzem, hogy a könyv imént ecsetelt pompás borítóján csak egyetlen szerző neve szerepel: Nicolas Abraham, alatta a cím pedig csupán Jonas; ugyanez a helyzet a belső címlapon, a magyar költő neve először a 7. lapon egy mottóként kiemelt versszakasz (a III. rész 15. sorától - „Hald az Egek Urának Istenének ...” - 24. soráig terjedő szöveg) forrásmegjelölésében olvasható, ami esetleg bizony kellemetlen szerzői jogi perhez is vezethetne, arról nem is beszélve, hogy a kötetben általában pontosan, magyarosan Mihálynak írt keresztnév érthetetlen módon kétszer Michaelnak van írva, vagyis angolosan, a francia Michel helyett!)

A kötetet Maria Torok két kis jegyzete vezeti be, melyekből megtudjuk, hogy Ábrahám valamennyi páciensét poétának tekintette, s a lélekelemzést „hatalmas önteremtő poétikának” vélte. A pszichoanalízis és a fordítás művészetét egyetlen, homogén szövevénynek hitte, és a Babits-költeményen már rögtön a háború után dolgozni kezdett, de csak 1973-ban fejezte be; közben (1957-ben, amikor a közvéleményt a magyarországi helyzet drámai alakulása rázta meg) a párizsi rádióban részleteket olvastak föl a műből, Ábrahám bevezetőjével. Ebben a műfordító, aki korábban Gara Lászlóval működött együtt, többek közt az 1963-as francia Illyés-kötet nyersfordításainak elkészítésében ((Hommage a Gyula Illyés), leszögezi, hogy Babits az egyik legnagyobb, sőt talán a legnagyobb magyar költő volt a két háború közt. Tömör pályaképet ír Babitsról, amelyben megkockáztatja azt

21