Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Herczeg Géza: A kancellár és a kapitány

HERCZEGH GÉZA:

A kancellár és a kapitány

Két találkozás

A kancellár - Metternich Kelemen - már évek óta az Osztrák Császárság első minisztere és egyúttal a világ első diplomatájaként tartják számon. Ö kovácsolta össze a korzikai fenevadat és vele együtt a forradalmat legyőző szövetséget és ő mozgatja azóta is az európai sakktábla nagy és kis figuráit. A kapitány - Széchenyi István - számos országot bebarangolt, több báli idényt végigtáncolt Bécsben, rengeteget unatkozott vidéki garnizonokban és néhány nappal előbb a pozsonyi diétán azzal vonta magára a figyelmet, hogy évi jövedelmét egy magyar tudós társaság megalapítására ajánlotta fel. 1825. november 12-ét írjuk és a kapitány felülről érkező sugalmazásra kért kihallgatást a kancellártól. Nem először találkoznak, de a mostani alkalom más mint az eddigiek. A kancellár figyelmeztetni akarja hajdani pártfogoltját, hogy helyteleníti diétái szereplését, a kapitány pedig azt reméli, meg tudja győzni a kancellárt arról, hogy tervei voltaképpen a Birodalom és a kormányzat érdekeit szolgálják. A kapitány naplót vezetett, a kancellár levélben számolt be találkozóikról. Érdemes ezeket egybevetni.

,,Milyen kis dolog is az, amit általában nagy embernek neveznek... - árulja el csalódottságát a Napló írója. - Felületes - szereti hallgatni sa)át hangját-, senkit sem hagy beszélni.. . abból az alapból indul ki - hogy ő mindent tud ...” A kapitány elismeri, hogy a kancellár, ha nem is mindent, de sokat tud. Az alkotmány mellett bankról, váltótörvényről, hitelrendszerről beszél és szavai nem szállnak el hatástalanul.

Annyi bizonyos, hogy a kancellár jó megfigyelő. „A fiatalembert - írja partneréről - ismerem, amióta a társaságba lépett és sok jót tettem vele. Eleven szellem, alapos ismeretei, mint a legtöbb fiatalunknak, nincsenek. Ezeket kifinomult ösztöne pótolja. Becsvágya korlátlan, nem könnyelmű, de egész lénye a forrófejű politikai fantasztáé, aki azonban alaposan tud mérlegelni.”

„A két ember találkozója - írta Németh László - mintha csak egy nagy regényíró rajzolta volna meg: tökéletes kép. Azt, hogy a Romantika mint lép a Nagy Restaurátor elé (aki éppúgy ráragasztotta nevét a század második-harmadik évtizedeire, mint Napóleon az előzőre) az európai néző számára aligha lehetne szebb jelenetben megörökíteni.” Valóban a Jelen néz szembe a Jövendővel, de nem drámai összecsapás keretében. A Jelen - a kancellár - még nagyon biztos a dol-47