Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám - Bakonyi István: Pákolitz István lírája a 70-es években
BAKONYI ISTVÁN: Pákolitz István lírája a 70-es években Ezen írás címe máris magyarázatra szorul. Ugyanis a megjelölt korszak egészével nem foglalkozom, hiszen a Zöldarany című kötetet 1973-ban adták ki, s arról nem szólok. Korszakváltást az egy évvel későbbi Koronák jelent. Pákolitz István addig is széles skálájú költő volt, de ennék a könyvnek a versei igazolták a fülszöveg állítását: „Új könyvének költői egyénisége határainak kitágításával, sokrétűbb és teljesebb bemutatásával, műformának., hangnak nála eddig szokatlan változatosságával próbálkozik.” Nagyjából ettől az időtől lesznek ismertek groteszk játékai, tréfás ötletei, frappáns és találó bökversei. Ezek a minőségek a mai napig jellemzik a Pécsett élő költő munkásságát, de nem zárják ki például az elégikus hangnem létjogosultságát sem. Az évtized elején Pákolitz verseinek az ősi ünnepek (húsvét, karácsony) és a népköltészet élményvilága éppúgy tárgyai, mint az erős hangvételű és szókimondó közéletiség vagy a nagy elődökre figyelés, a tragikus múlt némely közös vonásának (a kor előtt járásnak, a meg-nem-értésnek, a kitaszítottságnak) emlegetése Janus Pannonius, Dózsa György vagy Csokonai Vitéz Mihály alakjának idézésével. S ha korábban joggal figyelmeztetett is a kritika (például Bata Imre 1963-ban a Jelenkorban, vagy Tóth Dezső az irodalomtörténet hatodik kötetében, 1966-ban) e költészet kissé zárt világára, illetve a merészség és a filozófikum hiányára, ma már elmondhatjuk, hogy az összkép sokat változott. A hetvenes évek elején egyre súlyosabb művek jelezték Pákolitz István tehetségét, s mindennek fokozatait elsőnek a Koronák ciklusaiban láthattuk. Már a oikluscímek is egyre mélyülő tendenciát mutatnák. Az ünnepi ARANYPAPÍRKORONÁt a természeti fennköltséget idéző SZIVÁRVÁNY-KORONA követi, majd a negatív értéktartományt sejtető BOGÁNCS-KORONA. A következő lépés a legsúlyosabb képzettársításokat eredményező TÖVISKORONA, s mindezt magas érzelmi fokon zárja le a TÜZKORONA. Ez a kötet arra bizonyíték, hogy költője különböző hangnemek és témák variációját tudja adni, s a jelzett minőségi váltások valószínűleg megfelelnék a kor lényeges tartalmait kifejező líra követelményeinek is. Néhány példa az időszerű üzenetek közvetítésére. A Parttalan című versben keményen és ironikusan utal a költő az emberi kapcsolatok elkorcsosulására. Ennék művészi tükrözése rokonszenves tulajdonság. „Köszönöm kérdésed / 41
