Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Horváth Béla,N.: A hűség költője

Az archaizáló, stilizált nyelv mondanivalójának sajátos akusztikát kölcsönöz. A nyelvteremtés mint költői törekvés végigkísérhető eddigi pályáján. A korai művekben néhol még érezhető az alkotás küzdelme, kísért a szómágia (Ráolvasok a XX. század hetvenes éveiből), a folklorizmus - akkortájt különösen divatos - felszíni értelmezése. A számmisztika, a varázsosság (Örökség), a folklór összetettségét célzó kötőjelezettség világának olyan építőelemei, amelyek nem tapadnak össze igazán. A Beszegzett ég alatt - helyenként - szürrealisztikus vízióit, egymásra halmozott asszociációit (pl.: „földbe szúrt csontok árnyéka szanaszét / húst, szőrt növeszt rájuk a sötét”) még csak mintegy kiegészítik, illusztrálják a népi siratok, keservesek. A Küszöbök verseiben viszont már felismerhető a szintézisre törekvés, a folklórformák áthasonítása. Versvilágában ekkor jelennek meg az ellentétek mint szerkezeti elemek, és sűrűsödnék az alliterációk, az oximoronsorok. Ez idő tájt állandósul költészetében a rá jellemző relatív szűkszavúság. A nyelvezet grammatikai terheltsége ekkor válik az intellektuális többértelműség egyik fő hordozójává: „jeltelen jelenlét / hőköl holtig-hátra / hangtalan harangszó / száll szájtalan szájra". (Alliterációk). A Messzülő ég verseiben Tamás Menyhért még inkább él ezzel a lehetőséggel. S talán ennek tudható be, hogy megszaporodtak a töredékek, a szösszenetek, a nyelvi játékok. Magyar tudatunkba belesajdul ez a groteszk rímpár: „Versailles: vér, könny, vert-száj”. (Versailles).

„Hull / hull a vakolat / töredékét se... Rakd össze / vagy teremts / új falat” fogalmazódott meg a második kötetben a küszöbökön túli új világ felismerése. Az azóta megjelent új versekben már derengenek a felfedezett terrénum körvonalai. A Messzülő ég tematikus bővülése a költői horizont tágulását jelzi. Ám ugyanakkor figyelmeztet a költői eszköztár önkorlátozó jellegére is. A sokasodó töredékekből úgy tűnik, a túlzott képi redukció határt von a szemléletesség, a konnotáció köré.

Ma már négy kötet áll Tamás Menyhért háta mögött. (Igaz, a Vigyázó madár inkább szociografikus lírai életrajz.) Költőiségének igazi tartalma jól kitapintható a négy karcsú könyvből: a hűségigény, a valóság vállalása. Ars poeticaszerű, hitvalló verseiben az emberi teljesség emelkedik fel mérceként és célként. Ezzel az érték eszménnyel, s a rá épülő világkép jegyében vívja harcát a - jobbára stilizált - lírai hős. S bár a költőt sorsa messze vezérelte, műveiben mélyen rejlik kisebb közösségének eszméltető történelme, s szüleinek példázatos szava: „Vigyél magadval a szüvedben néhány erős fát, meglátod, hasznát veszed még.”.

40