Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Horváth Béla,N.: A hűség költője

N. HORVÁTH BÉLA: A hűség költője Tamás Menyhért költészetéről Nehéz költői sors jutott Tamás Menyhértnek. A világváros nyüzsgésében egy napilap munkatársaként írja verseit, amelyekben évszázadok világát mintázza. Mélyveretű, archaikus szavaiban nemzedékek életbölcselete, erkölcse testesül meg, olykor perelve modern korunk, (Szilágyi Domokos tragikusan szemléletes kifeje­zésével élve) „a világtörténelem leghosszabb százada” ellentmondásos valóságá­val. Gyanússá is vált ez a költészet, sötét árnyként nehezedett rá az új népiség „korszerűtlensége”. Pedig Tamás Menyhért nem tartozik mai líránk népi vonula­tához, mégha világa, költői eszközei rokonságot feltételeznek is. Versei nem folk­­lorizálók (lévén a folklorizmus a folklóralkotások beemelése a hivatásos művé­szetbe), s a népművészet nála nemcsak formavilág. Az azonban kétségtelen tény, hogy nyelvezete, s még inkább világiképe, egy közösséghez köti, amelyből szárma­zik, s amelynek hiányát a „befedett ég alatt” újraéli. A közösségvesztés persze jó­formán e század alapélménye. A világháborúkban szétforgácsolódtak családok, s a szétszóratásban és a forgatagos újrarendezésben az egyén olykor végletesen ma­gára maradt. A személyes lét válsága, a történelem ellentmondásai juttatták fel­színre a valahova tartozás kényszerét. A közösségi etika, értékrendszer búvóhelye az emberi önértékeknek, erkölcsi támasza a személyiségnek. Tamás Menyhért a jelen költője. Mindennapi gyönyöreinkről és szégyenünk­ről szól, amikor mai életünk egy-egy jelenségét felmutatja. A hic et nunc költői elhivatottságából azonban nem következik, hogy beletemetkezne jelenvalóságunk­ba. Épp ellenkezőleg, hitvallása szerint erkölcs és kultúra folytonossága, az em­beriség tapasztalata nélkül nem képzelhető el a jelen sem: „emlék / és jelenlét / hajdant / s majdant / egyként igazol..Verseiben tovább él a múlt, az „ősi sor rendezetlensége” újra és újra visszahúzza figyelmét a közösséghez, amelyből véte­tett. Köteteiben ugyan egyre fogyatkoznak az életrajzi fogantatásé versek, s költői világa egyre tágasabb lesz, az indíttatás azonban bevésődött, lényegivé vált: „El­hagytam örökre / a házat - / magamrazárt ajtóit / kinyitni ] azóta se tudom.” (Vakolatok a családi ház faláról) Tamás Menyhért a bukovinai szókelység fia. A megjelent négy kötetének tár­gyi anyaga ezer szállal kapcsolódik e maroknyi népcsoport világához. S nem a nép­viseletbe öltözött, a guzsalyasban bölcs meséket mondó, ízesen beszélő székelység 35

Next

/
Thumbnails
Contents