Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Horváth Béla,N.: A hűség költője

N. HORVÁTH BÉLA:

A hűség költője

Tamás Menyhért költészetéről

Nehéz költői sors jutott Tamás Menyhértnek. A világváros nyüzsgésében egy napilap munkatársaként írja verseit, amelyekben évszázadok világát mintázza. Mélyveretű, archaikus szavaiban nemzedékek életbölcselete, erkölcse testesül meg, olykor perelve modern korunk, (Szilágyi Domokos tragikusan szemléletes kifejezésével élve) „a világtörténelem leghosszabb százada” ellentmondásos valóságával. Gyanússá is vált ez a költészet, sötét árnyként nehezedett rá az új népiség „korszerűtlensége”. Pedig Tamás Menyhért nem tartozik mai líránk népi vonulatához, mégha világa, költői eszközei rokonságot feltételeznek is. Versei nem folklorizálók (lévén a folklorizmus a folklóralkotások beemelése a hivatásos művészetbe), s a népművészet nála nemcsak formavilág. Az azonban kétségtelen tény, hogy nyelvezete, s még inkább világiképe, egy közösséghez köti, amelyből származik, s amelynek hiányát a „befedett ég alatt” újraéli. A közösségvesztés persze jóformán e század alapélménye. A világháborúkban szétforgácsolódtak családok, s a szétszóratásban és a forgatagos újrarendezésben az egyén olykor végletesen magára maradt. A személyes lét válsága, a történelem ellentmondásai juttatták felszínre a valahova tartozás kényszerét. A közösségi etika, értékrendszer búvóhelye az emberi önértékeknek, erkölcsi támasza a személyiségnek.

Tamás Menyhért a jelen költője. Mindennapi gyönyöreinkről és szégyenünkről szól, amikor mai életünk egy-egy jelenségét felmutatja. A hic et nunc költői elhivatottságából azonban nem következik, hogy beletemetkezne jelenvalóságunkba. Épp ellenkezőleg, hitvallása szerint erkölcs és kultúra folytonossága, az emberiség tapasztalata nélkül nem képzelhető el a jelen sem: „emlék / és jelenlét / hajdant / s majdant / egyként igazol..Verseiben tovább él a múlt, az „ősi sor rendezetlensége” újra és újra visszahúzza figyelmét a közösséghez, amelyből vétetett. Köteteiben ugyan egyre fogyatkoznak az életrajzi fogantatásé versek, s költői világa egyre tágasabb lesz, az indíttatás azonban bevésődött, lényegivé vált: „Elhagytam örökre / a házat - / magamrazárt ajtóit / kinyitni ] azóta se tudom.” (Vakolatok a családi ház faláról)

Tamás Menyhért a bukovinai szókelység fia. A megjelent négy kötetének tárgyi anyaga ezer szállal kapcsolódik e maroknyi népcsoport világához. S nem a népviseletbe öltözött, a guzsalyasban bölcs meséket mondó, ízesen beszélő székelység

35