Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Bajomi Lázár Endre: A Fortissmótól a Jónás könyvéig - jegyzetek a "francia" Babitsról
ii soros idézetet). A Klaniczay Tibor főszerkesztésében, Jacques Voisine, a Sorbonne tanára előszavával kiadott vaskos kötetben Tamás Attila tollából rövid méltatást olvashatunk Babitsról, a fordítóról is, de a szerző csak Daniét említi. (Ez a különben érdemes munka kiáltó példája a rossz magyar propagandának: egy francia nyelvű mű, mely Babits Baudelaire-fordításait meg sem említi! - arról nem is beszélve, hogy - ellentétben az 1962-es Corvina-kötet bő bibliográfiájával - a francia olvasó ebből sem tudhatja meg, hogy mi jelent meg tőle anyanyelvén!). Természetesen a Nouvelle Revue de Hongrie-ban is megjelent róla és műveiről néhány méltatás, Balogh József, F. Gachot, Gyergyai, Illyés Gyula, Kerecsényi Dezső, Keresztury Dezső és Szerb Antal tollából. BABITS-VERSEK FRANCIÁUL Ezt olvashatja hát képzeletbeli franciánk Babitsról. Mit olvashat a költőtől? Mintegy félszáz verset (hatot két fordításban is!) hét kötetben, illetve néhány folyóiratban (például a hazai Nouvelle Revue de Hongrie, illetve az Árion hasábjain), a legtöbbet (22 vers, illetve töredék) az említett kiváló Karátson-tanulmányban, igényes nyersfordításban. Utána a legtöbbet Guillevicnek (5 vers), a magyar líra egyik legszerencsésebb tolmácsolójának köszönhetünk. A harmadik helyen Roger Richard áll (4 vers), a buzgó Sauvegeot-tanítvány, aki szintén soksok magyar verset tolmácsolt (s aki az egyetlen Babits-fordítóink közt, aki tud magyarul, ha nem számítjuk az egyetlen költeményt, A Danaidák&t átültető Francois Gachot-t). A kötetek közül az első a Pogány-féle Anthologie de la poésie hongroise contemporaine (1927), amely 6 verset közöl Pogány, illetve Gara László nyersfordításainak Géo Charles vagy Marcel Largeaud által megejtett franciásításában. (Charles-ról, ugyancsak 1927-ben, a szabadkai Tamás István írt színes riportot 5 világrész n Szajna partján című Kosztolányi-előszavas kötetében.) A hat vers egyike a lendületesen, de rímtelenül fordított Esti kérdés, amelyet újabban Guillevic ültetett át, rímesen. Tartalmát tekintve az előbbi a hívebb, a Guillevic-é azonban „babitsosabb”, de persze nem éri el az eredeti színvonalát, amint sajnos a félszáz vers közül szinte egyik sem. A következő kötet a Hankiss-Molnos-féle Anthologie de la poésie hongroise (1936) 3 verssel, amelyekből Hankiss és Rónai Pál készített nyersfordítást és ezeket Gachot, illetve az a Ribemont-Dessaignes franciásította, aki a dadaizmus egyik lelkes hívéből higgadt le nagy formakészségű poétává. A három vers közül az egyik A Danaidák, amely szerepel a következőben is, a híres Gara-féle Anthologie de la Poésie hongroise címűben (1962). Ebben már 11 darabot találunk: A lírikus epilógja (Rousselot), Csipkerózsa (Paul Chaulot), A Danaidák (Gachot), Esti kérdés (Guillevic), Új esztendő (Guillevic - ez már szerepelt az első antológiában, Gara és Largeaud átültetésében), Isten fogai közt (Alain Bosquet), Régen elzengtek Sappho napjai (Rousselot), Psychoanalysis Cristiana (Anne-Marie de Backer - ez a költőnő tolmácsolta a Május huszonhárom Rákospalotán-t az 1977-es Corvina-kötetben), Mint különös hírmondó (Jean Grosjean - ez a héberül, arameusul és arabul is tudó kiváló költő Adyt is szerencsésen tolmácsolta), Balázsolás (Paul Chaulot) és Jónás imája (Michel Manoll - e versnek van R. Richard-tól és Karátsontól származó változata is!). A 19
