Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám - Gunda Béla: A Puszták népe és a néprajz
A keresztszülői rendszer távoltól sem csak vallási intézmény. Tulajdonképpen érdekközösség, amely már a számon nem tartott vérrokonságon túl is a kapcsolattartás, a közös érdekképviselet, a segítés, az összedolgozás egyik formája. Illyés széles körre kiterjedő terminológiája is erre utal. A népélet kutatójának az az érzése, mintha a felbomlott had-, klán- vagy nemzetségrendszert helyettesítené. A több keresztszülő lényegében azt a funkciót tölti be, mint - igen gyakran - a természeti népek körében a többnejűség. A több feleséggel a kapcsolatok, az érdekek is kiterjednek. A poligáimiában élő férfi hatalma, befolyása erősödik, s mindazok társadalmi pozíciója megszilárdul, akik a feleségek révén vele rokoni kapcsolatba kerülték. ENDOGÁMIA. Illyés családfájából az derül ki, hogy a juhászcsaládok Észak-Tolnában is összeházasodtak. A juhásznak juhászleányt ajánlanak feleségül (35—37. 1.). A juhászok még a hatodik megyébe is elmentek asszonyért, nem úgy, mint a cselédék vagy a sárülő parasztok (63. 1.). Ez a szókás az alföldi pásztoroktól már ismert foglalkozási endogámia.24 A foglalkozási endogámiára utal az írónak az a közlése is, hogy a cselédek egymás között házasodnak. Aki a pusztán nem talál párt magának „legfeljebb 10-12 kilométernyi körzetben” nézelődik asszony után. „Természetesen szintén csak pusztán, mert tartja magát az a hiedelem..., hogy falusi leányt nem jó pusztára hozni még akkor sem, ha jönne” (177. 1.). A foglalkozási endogámiának erre az esetére néprajzi irodalmunk nem figyelt fel. A pásztorok foglalkozási endogámiája s a pásztorkodás nemzedékről nemzedékre való öröklődése hozzájárul ahhoz, hogy szokások, hagyományok, tapasztalatok, tenyésztési, állatgyógyítási, tejfeldolgozási módok szókincsükkel együtt töretlenül fennmaradjanak. Az endogámia és az öröklődő foglalkozás miatt a pásztorok sajátos társadalmi szervezetét, hagyományait az oldalról jövő, más községek felől étkező hatások kevésbé érték. A nemzedékről nemzedékre öröklődő juhászfoglalkozásról25 a Három öregben a költő így emlékezik: Apám apja ezernyolcszázharminchétben született Gyulajon. Az apja is juhász volt s a nagyapja is hasonképen juhász s annak apja szintén. Tán Ádámig juhász volt a család, csupán ezerhatszáz táján áll a hosszú sorban egy bús kanász, árván. . . HAJNALI KELTÉS. A puszta cselédeit kelteni kellett, hogy kora hajnalban egy időben munkába álljanak. A Fehér megyei Dréher-uradalom pusztáin az éjjeli őrök sorra bezörgették a cselédházak ablakán, hogy „jó reggelt adjon Isten, talpra!”26 Erdélyi József Magányos csillag c. versében (1923) erről így emlékezik meg: Alig pitymallott már indult apám, Zörgetni béresnépek ablakán, hallottam elmenő lépéseit, lépéseit és köhintéseit. 27
