Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Bajomi Lázár Endre: A Fortissmótól a Jónás könyvéig - jegyzetek a "francia" Babitsról
fűzte az írástudók függetlenségét védő Julien Bandához. S említhetnők még a lelkesedését Bergson iránt, aki azt mondta Dienes Valériának, miután a magyar filozófus-asszony összefoglalta neki a költő róla írt cikkét: „Ez az a cikk, amelyet mindazoknak ajánlanék, akik érdeklődnek gondolkozásom iránt, ha hozzáférhetőbb nyelven íródott volna.” Nos, éppen erről a „hozzáférhetőségről” van szó! Mihez férhet hozzá Babits oeuvre-jéből az a fölöttébb ritka, sőt rarissime francia, akinek kedve lenne megismerkedni századunk egyik legnagyobb magyar (de miért csak magyar?) poétájával? FRANCIA NYELVŰ KOMMENTÁROK Mit írnak róla a franciák? Édes-keveset. Majdnem semmit. Jules Romains szinte az egyetlen kivétel: amikor 1927-ben megjelent Párizsban Pogány Béla égisze alatt az a költői antológia, amely először közölt Babits-verseket, a nagy francia író külön cikket írt a Nyugatba (de, ha nem tévedek, csak ide, vagyis franciául meg sem jelent!) a kötetről, s megjegyezte: „Mikor Babits Mihály felteszi megható Esti kérdés-ét, az ő kérdése sem a jelen Idő törékeny üvegtábláját verdesi, hanem az örök idő bronzkapuit”. Egyébként ebben a gyűjteményben jelenik meg talán az első francia nyelvű értékelés költőnkről, versei élén; az egyoldalas okos jegyzetet bizonyára Pogány Béla írta, s ő is említi a „poéta doctus” ellentétét Adyval, de rámutat, hogy ez „túlságosan abszolútnak látszik”. Babits szerinte egyébként az „utóbbi húsz év representativ man-\c\ 1930 a frontáttörés éve lehetett volna: Sauvageot professzor fordításában megjelent a Tímár Virgil fia nagy barátunk előszavával, amely tehát az első francia nyelvű méltatás, francia irodalmár tollából. (Sauvageot, az Ady-rajongó, különben 1937-ben megjelent Découverte de la Hongrie című munkájának a líráról szóló kurta fejezetében Valéryval kapcsolatban így aposztrofálja poétánkat: la lyre si extraordinairement sensible d’un Babits. ..) Ugyancsak 1930-ban lát napvilágot Hankiss János és Juhász Géza itthon heves vitát kiváltó Littérature hongroise című műve, melyben a szerzők 27 oldalt szentelnek költőnknek, Babits Mihály az esztétától az apostolig címmel, amelyben még az az anekdotikus megjegyzés is olvasható, hogy a magyar poéta „franciásan énekelve” szavalta verseit. Ez a tisztes, bár kissé színtelen pályakép néhány verstöredéket is bemutat (például a Vakok a bídonbóT). 1938-ban jelent meg Denis de Rougemont (később kötetben is kiadott) esztergomi krónikája a Nouvelle Revue de Hongrie hasábjain. Körülbelül ez minden a háborúig. A felszabadulás után, 1962-ben jelent meg a Corvinánál az Histoire abrégée de la littérature hongroise, melyben Szabolcsi Miklós két és fél oldalon vázolja föl a költő munkásságát. 1969-ben Párizsban publikálta André Karátson ,a Sorbonne égisze alatt, becses monográfiáját (Le Symbolisme en Hongrie), amelyben 43 oldalt szentel (22 versbetéttel!) költőnknek, 7 kitűnően dokumentált és magasszintű elemzést nyújtó fejezettel. Legújabban a Corvina adta ki a monumentális Histoire de la littérature hongroise des origines ä nos jours (1977) című díszes könyvét, amelynek A Nyugat folyóirat és kora című részében találunk 8 Babitsnak szentelt oldalt, néhány verstöredékkel (Pictor Ignotus, a lírikus epilógja, Május huszonhárom Rákospalotán) s külön kiemelt passzussal a fonás könyvétől (beleértve egy 18
