Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete

nak a legvégén tér vissza, Viola szavaiban: »Úgy légyen, édes szüvem, az mint akarod, / Mert engemet az te szép versed meghajtott. / Immáron ezután lészek te szolgálód, / Társod és szeretőd, és te szép virágod.«”

29 Voltak azonban könyvei között egyéb pásztordrámák, amelyek tanulmányozása még nem történt meg. Ilyen például a Bibliotheca Zrinyiana 77. lapján szereplő La Clomira. Favola pastorale di Girolamo Maganati. Libellus in íz. A. Maganati név hibás olvasat, helyesen: Magagnati. Zágrábban ma már ez sincs meg; én egy vatikáni könyvtári példányát láttam (Biblioteca Vaticana: Drammat. Allacci 71 int. 3). A Ferenczi-féle Zrínyi-kiállítás katalógusa viszont (Bp. 1919.) a 25-26. lapon olyan dráma-kolligátumról ad hírt, amelynek Kende Bibliotheca Zrinyianájában nincsen nyoma: „Cicognini, Gia- Cinto Andrea: La Mariene. Venetia, 1640. (Hozzákötve): 1. Bartolaia dalia Mirandola, Ludovico: La Circe maga. Favola tragicomica. Venetia, 1640. 2. Sereni de Luco, Francesco Maria: 11 Fausto overo il sogno di dón Pasquale. Tragicomedia. Venetia, 1661. 3. Gnavio di Samo, Caio: Generositä d’amore. Comedia nuova e piacevole. Venetia, 1629. 4. Porta, Gio. Battista dalia: La Cintia. Comedia nuovamente ristampata. Venetia, 1628.” Ez a ■kolligátum azért hiányozhat Zrínyi 1662- ben összeírt könyvei jegyzékéből, mert bizonyára 1662 után jutott hozzá. Erre vall az II Fausto overo il sogno di Don Pasquale kései, 1661-es megjelenési dátuma is.

30 Vö. Melius Péter: Herbárium (1578). Kiad. Szabó Attila. Bukarest, 1978. 134— 135, 368.; Schnierer Aladár: A pálmákról. Kertészeti Lapok, 1886. 39-45, 74-í Növényrendszertan. Szerk. Hortobágyi Tibor. Bp. 1979. 667-668.

31 Marczali Henrik: Bezerédi Zsigmond utazási naplója. Történelmi Tár, 1883. 355.

32 Iványi Béla: Báró Sennyey László S. ]. nagyszombati rector római utazásai (1867, i6gi, 1696). Bp. 1929. 37, 102.

33 Rmblemata. Handbuch zur Sinnbildbinst des XVI. und XVII. Jahrhunderts. Hrsg von Arthur Henkel und Albrecht Schöne. Stuttgart, 1697. 199-200.

31 Régi Magyar Költők Tára, XVII. század. 3. Kiad. Stoll Béla. Bp. 1961. 235. Zárjuk ki végezetül azt a lehetőséget, hogy a főnix mégis a csodamadár volna, hiszen a kínai mitológia és klasszikus irodalom tud páros főnixekről. Legalábbis az európai nyelvekben így nevezik a feng (vagy feng-huang) madarat, amely azonban Csongor Barnabás értesítése szerint párosával is szerepel ugyan a hiedelmek között, de általában a női princípium megtestesítője. Kákosy László levélbeli felvilágosítása pedig arra figyelmeztet: „A régi egyiptomi mitológia sem ismeri a páros főnixeket. Magányos madárnak tartották, mint a görög-római szerzők. Egy kopt gnosztikus szöveg (Nag Hammad-i II. kódex) három főnixet tételez fel, de párosodásáról, nemzéséről ezek a szövegek sem szólnak. A főnixet aszexuálisnak vagy kétneműnek tartották. Ettől az általános véleménytől Maximus Confessor tért el az i. sz. VII. században (Epistulae XIII). Szerinte, ha létező madár, hím- és nőnemű főnixnek is kell lennie. Ez a változat újra felbukkan a XVI-XVII. században. (Például W. Franzius: História animalium sacra. Lásd Van der Broek: The Myth of the Phoenix. Etudes préliminaires aux religions orientales dans d’Empire Romain 24. Leiden, 1972. 5 59“36o.)” Zrínyi könyvtárában

megvoltak Athanasius Kircher egyiptológiai munkái. Érdeklődésének ezt az irányát is meg kellene vizsgálni egyszer.

35 Szenei Molnár Albert latin-magyar szótárában (Nürnberg, 1604. - egyik kiadása Zrínyinek is megvolt) a „Coitus = nőszés, férfiúnak és nősténnek szaporodásért való összve menése.’’ Még Arany János is használta e régi kifejezést (az ő korára már szemérmesebb megnevezésnek számíthatott!) — a Zrínyi és Tasso id. kiad. 414. lapján Didó és Aeneas összejövetelé-t emlegeti.

16