Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete

Az Osservazioni sopra l’Aminta című kommentárban Egidio Menagio a Riconsiglia ad amare sorhoz a 146. lapon ezt a megjegyzést fűzi: „Riconsiglia é qui posto in significatione attiva e significa consiglia di nuovo ad amare. In signification neutropassiva vuol dire, prende nuovo partito, ed in questa l’usó il medesirno Tasso nella Gerusalemme XVI. 16:

Raddoppian le colomba i bad loro;

Ogni animal d'amar si riconsiglia:

Par ebe la dura quercia, e ’l casto alloro, E tutta la frondosa ampia famiglia,

Par che le terra e l’acqua e forrni e spirt Dolcissimi d’amor sensi e sospiri.

II che fu imitato da que’versi cici Petrarca :

Zefiro torna, e’ l bel tempo rimena,

E i fiori, e ’lerbe sua dolce famiglia,

E garrir Progne, e pianger Filomena,

E Primavere Candida, e vermiglia.

Ridono i prati e ’l Ciel si rasserena, Giove s’allegra di mirar sua Figlia, L’Aqua, e Varia, e la Terra e d’amor

piena:

Ogni animal d’amar si riconsiglia.”

(Az utolsó két sor Sárközi György fordításában ; ........lég víz, föld szerelmet

álmod, / és minden állat fölgerjed lobogva”. Francesco Petrarca Daloskönyve. Kétnyelvű kiadás. Bp. 1957. 109.) Menagio kommentárja a 148. lapon az Amano ancora gli alberi (Még a fák is szeretnek) sorhoz a latin költészetből idéz megfeleléseket :

„Nemesiano nella Buccolica quarta...”, továbbá: „Claudiano nelle Nozze d’Onorio, e di Maria:

Vivunt in Venerem frondes, amnisque

vicissim.

Felix arbor amat. Mutant ad mutua

Pálmáé:

Foedera Populeo suspirat Populus ictu,

Et Platani Platanis, Alnoque assibilat

Alnus.”

-1 Csokonai Vitéz Mihály Minden munkája. Kiad. Vargha Balázs. II. köt. Bp. 1973. 507-508. A luscina Pukánszkyné Kádár Jolán magyarázat szerint = „Luscinia (lat.): fülemüle.” Lásd Csokonai Vitéz Mihály összes müvei. Szerk. Julow Viktor. Színmüvek. I. 1793-1794. Bp. 1978. 371. Eszerint Csokonai olyan olasz Aminta-kiadást használhatott, amelyben a l’uscignuolo (csalogány) így szerepelt. B. T. Sozzi Aminta-kritikai kiadásában azt

olvassuk, hogy a korai Aminta-kiadások eltérő változatai közül a leghitelesebb a l’uscignuolo. Vö. Torquato Tasso: Aminta. Edizione critica a cura di B. T. Sozzi. Padova, 1957. 18.

22 Imre Sándor: Irodalmi tanulmányok. Bp. 1897. 24-25.

23 Négyesy id. Zrínyi-kiad. 340. A „menynyei kecske” madár: „a sárszalonka egy faja, mely mikor felfelé száll, mekegő hangot ad”. Uo. 467. Lásd még Négyesy cikkét: Mennyei kecske. Magyar Nyelv, 1922. 259-262.

25 Imre Sándorral Széchy Károly szállt vitába, s Zrínyi-életrajza 1898-ban megjelent II. kötetének 31-37. lapján a Tassét követő Marino példáival is bizonyította a rózsák szerelmes kedésére vonatkozó „kivételes hivatkozás” helyességét. Széchy azonban a Tassót imitáló Marinopárhuzamokkal nem azt mondja, hogy Zrínyit itt Mario ösztönözte. Megállapításával egyetértünk.

23 Vö. Kovács S. I.: Zrínyi-tanulmányok. I43-I44-26 Római költők antológiája. Válogatta és szerkesztette Szepessy Tibor. Bp. 1964.

_ 450-27 Bibliotheca Zrinyiana. Wien, 1893. 74. A kötet a Zágrábba került könyvek közül már hiányzik.

28 Olyan kommentált Aminta-kiadást, amely 1648. tehát a Szigeti veszedelem megírása előtt jelent meg, budapesti könyvtárakban nem találtam. Ilyenek pedig már Egidio Menagio 1655. évi párizsi kiadása előtt is biztosan többször megjelentek, mert a Claudianus-helyre a Gerusalemme liberata illusztrált genovai kiadásainak kommentárjai is szinte közhelyként utalnak. Lásd például az 1617-es kiadás annotációinak 58. lapján: „Quello poi ehe aggiunge il Tasso déllé quercie, e deli’ altre piante confcriscilo con i vaghissimi versi di Clandiano de Nuptiis Honor. Et Mariae”. A Fantasia poetica tassói ihletettségére vonatkozóan is van még egy adat. Bán Imre mutatott rá (Adalékok Balassi-vers értelmezésekhez. Studia Litteraria, 1979. 23), hogy „Tassénál (XX. 136, 7-8) a megbékített Armida így fejezi be a párbeszédet: »Ecce l’ancilla tua; d’essa a tuo senno / Dispon, gli disse, e la fia legge il cenno« (íme a te szolgálód, rendelkezz vele akaratod szerint - szólt - és legyen számára törvény a te intésed). Ez pedig ... a Fantasia poeticáig