Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Szilágyi Mihály: Válaszúti György: Pécsi disputa
a pécsi unitáriusok nem eretnekek. Az 1588. augusztus 27-31. között lezajlott párbeszéd szem- és fültanúi egyrészt a Dél-Dunántúl lelkészeiből, nagyobbrészt a pécsi hívek és a Duna mente mezővárosainak literátus polgárai közül kerültek ki. A nagy érdeklődéssel kísért eseményt Válaszúti megörökítette, s alig telt el néhány hét, már elkészült a vaskos kézirat, amely a Pécsi Disputa címet viseli. A héber, latin és görög nyelvű biblikus ismeretekkel felvértezett prédikátorok a török megszállta területen magyarul érveltek. A sodró eseményeket és pergő hitvitákat megörökítő kézirat is magyar nyelven tájékoztatja az olvasóközönséget. A Pécsi Disputa tehát a legtiszteletreméltóbb humanista és protestáns hagyományok nyomdokain halad. A disputa hangvétele és belső mondanivalója toleráns. A vitázók nem ugranak egymás torkának; a XVI. századvég már a kései reformáció kora. Mindamellett a hitvitázók figyelembe veszik a hallgatók és olvasók felekezeti sokrétűségét. Éppen ezért nem is táplálnak olyan reményeket, hogy más felekezetek híveit eddigi hitük elhagyására bírhatnak, de nem is ez a céljuk, hanem - főként az eretnekséggel gyanúsított unitáriusoknak -, hogy hifcelveik létjogosultságát ellenfeleikkel elfogadtassák. Válaszúti is nagyon jól tudta, hogy Pécsett a különböző keresztény felekezetekhez tartozó polgárok békésen élnek egymással, és átlátott a tolnaiak szándékán, tudni illik, hogy a Duna menti város kereskedőinek és vámbérlőinek nem az az igazi szándékuk, hogy a református hitre térítsék pécsi polgártársaikat, s nem is az a kifogásuk, hogy a Szentháromság kérdésében nézetkülönbségek állnak fenn köztük, hanem az eddig élvezett gazdasági előnyök féltése okoz feszültséget. A Pécsi Disputa létrejötte tehát nemcsak az unitárius hitelvek elismertetését, hanem áttételesen a kárvallott pécsi kereskedők érdekeit is szolgálta. Pécsnek, illetve kereskedő polgárainak, de kisárutermelőinek is létérdeke volt a tolnai kikötő beszerző és értékesítő raktáraival való kapcsolat helyreállítása. Skarica Máté, a református teológia országos szaktekintélye nagy szolgálatot tett a pécsieknek, amikor fölmentette őket az eretnekség vádja alól, mert ezek után a hódoltság vásáraiba eljáró kereskedőknek nem kellett már elszenvedniük a kiközösítés hatását. A Pécsi Disputa a török hódoltság korának ritka és beszédes emléke. Erdélyből és a Tiszántúl városaiból sok irat őrzi a hitviták hangulatát, viszont a Dél-Dunántúlról Válaszúti műve az egyetlen leírás, amely egy hitvita szervezője, főszereplője és krónikása kezéből fönnmaradt. Ez az eszmetörténeti szempontból kiemelkedő értékű kézirat a XVI. századi irodalmi tnagyar nyelv szép emléke. Szerzője nem kezdő tollforgató, ismeri és él is a hatáskeltés fogásaival. A nyugodtabb hangvételű prózát időnként drámai erejű szellemi párbajok színesítik. Az egymással vetélkedő városok lakóiról remek pillanatképek készültek. Pécsett vidám beszélgetések folynak a ráckevei vendégprédikátor házigazdái asztalánál, majd gondűző sétákra indulnak a Mecsekbe. A tolnai polgárok felfogásáról árulkodik például a következő levélrészlet: ,, . . . kegyelmetek azon panaszkodnak, hogy házunknál szállást nem adunk, és veletek együtt nem eszünk, kegyelmetek ezen ne csudálkozzék, mert mi az Isten igéjéből eleitől fogva ígv tanultuk, hogy akik a mi köz(ség)ünkbe új és idegen tudományt hoznak, azoknak nem köszönünk és házunkba se fogadjuk őket”. ‘ A Pécsi Disputa történeti hátterének jobb megértését szolgálja a judaisztika, a teológia és a reformáció kérdéseinek szakavatott tudósa. Dán Róbert, aki a Régi magyar prózai emlékek 5. kötetének bevezető tanulmányát és a magyarázó jegyzeteket írta. Németh S. Katalin érdeme az archaikus szöveg sajtó alá rendezésének fáradságos munkáia. (A.kadem'ai Kiadó. toRt.') SZILÁGYI MIHÁLY
