Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Szilágyi Mihály: Válaszúti György: Pécsi disputa
disputádé mezébe öltöztetett s az olvasók viszonylag széles köréhez eljutó könyvből, a Pécsi Disputá-ból tudjuk meg. A dunaföldvári vásárba igyekvő pécsi kereskedők 1588 tavaszán, régi szokásuknak megfelelően Tolnán akarták feltölteni árukészletüket, ott is akartak éjszakára megszállni. Evégből felkeresték gyakori szállásadójukat, Kürtösi Jánost. Ám annak „nehéz kedvit” látva, érdeklődni kezdtek. Megrökönyödve hallgatták szavait; megtudták, hogy a tolnaiak híres-neves prédikátora, Decsi Gáspár megtiltja az eretnek hitet követő pécsiek vendégül látását. Első olvasásra merő tapintatlanságnak vélhetnők a prédikátor eljárását; de ennél többről van szó. A reformáció évszázadaiban valakit eretneknek nyilvánítani gyakorta egyenlő a halálos ítélettel. A pécsiek lelkére lidércnyomásként nehezedett a nem rég múlt 1574. évi tragikus végű nagyharsányi hitvita, amely a reformátusok és az antitrinitáriusok (másként unitáriusok, szentháromságtagadók) között folyt le. Ezen a nevezetes dispután eretneknek nyilvánították, majd halálra ítélték az unitárius hiten álló Alvinci György és Tolnai Ambrus Lukács lelkészeket. A kivégzésért busás vérdíjat fizettek a török kincstárba. Az eretnekséggel megvádolt pécsieknek jó okuk volt arra, hogy az elszigetelődéstől és annak következményeitől menekülienek. Kényelmetlen helyzetükön úgy igyekeztek változtatni, hogy igaz keresztény voltuk bizonyítása végett hitvitát kezdeményeztek a tolnaiakkal. Evégből küldöttséget menesztettek a tolnai polgárokhoz és magához Decsi Gáspárhoz. Töiiön el Pécsre - mondták —, és szálljon vitába prédikátorukkal. Válaszúti György-gvel. Ha a szentírás-tudományban legyőzi ellenfelét, akkor „többet mi kenyeret neki nem nyújtunk”, sőt áttérnek a tolnaiak hitére. A tolnaiak nem fogadták el a hitvitára szóló kihívást, hiszen az eretnekség vádiát ez esetben - úgy tűnik - csak eszköznek szánták a oécsi kereskedőkkel való leszámolásra. A kihívásra természetesen illett válaszolni. „Ilyen veszedelmes időben efféle vélekedést indítani (mely csendesen meg nem lehetne) nem ítéljük illendőnek.” Egyébként is „az eretnek nevet nem mi költöttük először kegyelmetekre”, ami pedig egyes tolnai polgárok Pécsre küldött gyalázkodó leveleit illeti, arról úgy vélekednek a tolnai elöljárók, hogy „mi a ti kegyelmetek gyalázatjában nem gyönyörködünk, de mi nem tehetünk róla, és senki száját be nem dughatjuk”. Decsi Gáspár tisztában volt ellenfele teológiai felkészültségével és vitakészségével. Tudta, s ezt meg is üzente ellenfelének, hogy elismeri a görög, a héber és a latin nyelvű bibliai szövegek citálásában való jártasságát. Jól ismerte vitázó módszerét, amelynek az a lényege, hogy ízekre szedi ellenfele érveit és megkeresi bennük az ellentmondásokat. Az unitáriusok között divatozó logikai elemző módszer a középkori arab - zsidó vallásfilozófia talajáról indult el. A módszer alapgondolata szerint a logikai ellentmondás hamis következtetésekre vezet. Érthető, hogy Decsi Gáspár és hitsorsosai hallani sem akartak a hitvitáról; érdekeik alakulását nem akarták egy bizonytalan kimenetelű vallási disputára bízni. Akár gazdasági embargónak is tekinthettük az Adriai-tenger felé vezető úton fekvő Pécs kereskedelmi elszigetelését, amelyet a dél-dunai kereskedelem kulcspontjának számító Tolna polgárai erőszakoltak ki. Miután nyilvánvalóvá lett, hogy a tolnaiak elzárkóznak a vallási disputától, a pécsiek sürgősen egv másik teológiai tekintély felkutatására indultak. A véletlen kedvezett nekik, amikor a budai pasa előszobájában szóba elegyedtek a ráckevei tanács vezetőivel, akik a szokásos ajándékot vitték fel török uruknak. A beszélgetésnek csak az eredményét ismerjük: a pécsieknek sikerült rávenni a ráckeveieket arra. hogy református felekezetűk tudós prédikátorát, Skarica Mátét Pécsre küldiék s ott nyilvános hitvitán megmérkőzzék az unitárius Válaszüti György-gyei. A Pécsi Disputa második része ezt a oárviadalt örökíti meg. A pécsiek óriási érdeklődéssel várták Skarica iöttét. hiszen a hitvita nyíltan hirdetett célja az eretnekség vádja alóli menekvés. Négy naoon át folyt a oéosi hitvita. Egyiküknek sem sikerült a másik fölé kerekedni, viszont Skarica nyilvánosan elismerte, hogy 69
