Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Bakonyi Károly: Csongor Rózsa legújabb prózája
sénck gyakorlatát - lesz itt még teendő bőven 1 Az irodalom szerepére utal egy mondat az Árnyék bői is: „Mely történelemkönyv képes megőrizni, mit is érez az ember a nagy pillanatokban.” Igen, ezt egy regény valószínűleg teljesebben rögzítheti! Csongor Rózsa műve történetileg tehát szerencsés pillanatban került közre. S ahogy pl. az adott kor hangulatát festi (emlékezzünk csak a május elseje sodró képeire, a Rákosi és Rajk László körül akkor még a felszínen alig látható viharokra), az példás a mai magyar próza rendszerében. Ügy próbálja ábrázolni a sematizmus korát, hogy műve ugyanakkor mentes legyen az újraszülethető sematizmustól. Az említett felvonuláson például nem csupa rossz, vagy csupa jó alakokat látunk; lelkesülő fiatalokat, a társadalmi cselekvésért még töretlen hittel küzdő és boldogságra vágyó embereket, akiket azonban már nyomasztanak a lidérces álmok. Egy ilyen álomban az ember fölött „szennyes, szürke víztömeg” ívelt, s miközben szólni akart, „ajkára nem jött szó”. A cselekmény időváltásai világossá teszik a szerkezetet: egy bírósági perbe csöppenünk bele, s utána pergeti vissza az eseményeket az írónő. A „kész tények” tudatában tisztán látjuk az eseményeket. Más kérdés, hogy a regény e jellege némileg kizárja a szabad képzettársítást. Akadnak azonban olyan figurák, akik gyorsan beletanulnak „új nagyságosasszonyi” szerepükbe (Ágnes), s az ilyen változásokkal szemben Jolán értetlenül áll. Súlyos erkölcsi kérdéseket feszeget Csongor Rózsa, a probléma pedig általánosítható: olyan világról szól a mű, melyben rosszul él és viszszaél a hatalommal az újonnan hatalomra jutott réteg. S miközben szó esik a külsődleges „kispolgári” vonások bírálatáról (kézcsók, vőlegény stb.), a valóban jelentős kérdésekben csak a külsőségek újak néha: az emberi lényeg elsikkad. Jó példa erre Komáromi, akinek nincs jellemfejlődése a regényben; az egész történetben egy helyben topog. Jolán elkeserítő helyzetén nem tud, nem is akar változtatni. Ilyen emberi háttérrel magyarázza a szerző a jogtalan letartóztatások, az internálások, a koholt vádak világát. Ebben a világban a szerelem, a mély humánus érzések kiszolgáltatottak. „Pártszerűtlen, ha kitartasz mellette” - mondják Jolánnak Tibor letartóztatásakor. Rendkívül izgalmas, ahogy Csongor Rózsa a Rajk-perrel kapcsolatos különböző állásfoglalásokat taglalja. Az eddigieknél árnyaltabban szól arról, hogy sokan voltak, akik hitték is, nem is a kiagyalt vádakat, a bűnbakkeresés mondvacsinált akcióit. Az eseményekkel szinkronban persze nehezebb volt tisztán látni. Az Árnyék hősei azonban legalább megpróbálnak tisztán látni. A középpontban persze Jolán sorsa áll. Ő is ártatlan, és három és fél éves börtön vár rá. Korábban a nagy perek idején kell munkahelyet változtatnia, miközben várja gyermekét. A gyermekvárás ad neki erőt a sivár időben, személyes létének így marad értelme, ha már jövendő utódjának apja méltatlanul bűnhődik. S egy másik éles kontraszt: a terhesség utolsó heteiben viszik el egy hajnalon Jolánt is. Majd a szülés után anyjához fűződő kapcsolata is meghittebb lesz. „Mintha gyermeke és anyja ugyanazon érzelmekből táplálná benne a ragaszkodást.” Körülötte megtaláljuk a kor áramlatainak megfelelni akaró, de emberségüket megőrizni nem tudó vezetőket (Rikassi). Akadnak azonban olyanok is, akik humanitásukat a szorító körülmények között sem vesztették el. (István vagy az epizódfigurák közül Madarász bácsi.) Nem kell félnünk a szótól: élvezetes olvasmány az Árnyék. Azzá teszi a figurák gazdagsága, a cselekmény változatossága, a téma feszültsége. Akkor is így van ez, ha Csongor Rózsa nem jár a prózaírás legújabb útjain. Olvasás közben belehelyezkedünk a három évtizeddel ezelőtt uralkodó hangulatba, s egyre inkább a morális kérdések kikerülhetetlenségére gondolunk. A puszta történet valószínűleg nem érné el ezt a hatást. Csongor Rózsa érdeme, hogy a sorsok és a helyzetek rajzával „testközelivé” hozza az ábrázolt világot. Közvetve arra is figyelmeztetnek bennünket az ilyen művek, hogy az eltorzult történelmi korszakok automatikusan nem érnek véget egy hirtelen politikai váltással; hosszú munka eredménye lehet csak, hogy a csápok ne érjenek el az utókor emberéhez. És igaza van a fülszöveg szer
