Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Bakonyi Károly: Csongor Rózsa legújabb prózája
érzése is nemessé szelídül tolla alatt. Irigyen című versében a sikeres formai megoldás adja meg a gondolat méltó keretét; az utánunk jövők azért irigylésre méltóak, mert még többet látnak, értenek majd meg a világból, s ennyiben ,,ó gazdagabbak, többek nálam százszor is!” Az ilyen irigység szeretetreméltó. A szóismétlés ma már ritka eszköze költészetünknek, Csorba biztonsággal él vele. Utána című versében kilencszer használja az „is” szót, háromszor az ,,enyém”-et, a hatás varázslatos. Megszokott eszköze a szavak sorvégi elválasztása itt-ott még feltűnik (Betelik, Azt hiszem), de korábbi munkáihoz mérve ritkábban nyúl érte. Gondolatjelet, zárójelet továbbra is előszeretettel alkalmaz. Tüskés Tibor szavainak: „A költő befelé figyel, a kinti valóságnál fontosabb Csongor Rózsa Csongor Rózsát nemrég búcsúztatták Székesfehérváron: mintegy két évtizedes népművelő munkája, s a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár igazgatói posztja után ment nyugdíjba. A könyvtáros-írónő mással is „kirukkolt” a közelmúltban: újra könyve jelent meg, Árnyék címmel. A kötet egy regényt, egy kisregényt és hat rövidebb munkásportrét tartalmaz. * E művek közül a kötetcímadó regény a legnagyobb vállalkozás. Mint oly sok mai mű, az Árnyék is az ötvenes évek sötét világába vezet el bennünket. Az áldozatot itt Jolánnak hívják, kiszemelt vádlója egy régi sorstársa és barátja: a baloldali mozgalomban lettek egymáshoz közeli emberek. Az írónő előbb az ifjú ügyész szájába adja a mesét, >s így sajátos feszültséget teremt már a mű elején. Gyorsan sejthetjük, hogy morális kérdésekről, a szorult történelmi helyzetbe került egyén döntési lehetőségeiről mondja el véleményét Csongor Rózsa. számára a lélek félhomálya, az érzéki világnál a képzelet, az állandónál, a maradandónál a csak maguk pillanatában hiteles és érvényes jelek!’’ Csorba Győző öntörvényű, ismételhetetlen világot épített, a forma és tartalom emelkedett szintézisével. Embernek való, emberhez méltó filozófiát és tiszta, szép külsőt ötvöz eggyé. A költő szavaival: „jövetelemmel nagyobb űrt tömtem be, mint / amekkorát távozásommal itt hagyok”. Minden kulturális érték, érték voltának biztos, s egyre igazabb mércéjévé válik az idő; úgy hisszük a költő ez egyszer téved. (Csorba Győző: A világ küszöbei. Magvető 1981., Tüskés Tibor: Csorba Győző. Akadémiai Kiadó, 1981.) BAY ENDRE legújabb prózája A regény asszonyhőse elleni vád: szerelmével kettős öngyilkosságot kíséreltek meg. (Jolán marad életben, Tibor meghal.) Ám egy pillanatig sem kétséges, hogy az Árnyék több, mint a személyes sors tükre. Ott izzik a regény lapjain az ötvenes évek jellegzetes világa, a törvénytelenségek korszaka. A szerző izgalmassá tudja tenni a történetét; ez persze nem is oly nehéz, hiszen napjainkban egyre élénkebb az érdeklődés a kérdéses történelmi korszak iránt. Még túl sok a föltáratlan tény, még mindig túl keveset tudunk ahhoz, hogy reális képünk legyen legújabb kori történelmünk oly drámai éveiről. S az irodalom, a művészet mostanában fölgyorsult tempóban keresi a válaszokat. Elég tán utalnunk Örkény István több művére, az Angi Vera könyv- és filmsikerére, a Mefisztó áttételes utalásaira, és egyáltalán arra, hogy a személyi kultuszszál fémjelzett időszak állandóan visszatérő pontja a magyar szellemi életnek, a közgondolkozásnak. S ismerve a távlat szükségességét, átlagosnál nagyobb érzékenységünket, no és a tények „biztonságos” kezelé-66
