Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete

Magyar irodalom - Világirodalom. I. köt. Bp. 1961. 167.

8 Arany: Zrínyi és Tasso. Id. kiad. 429.

9 Bán I.: I. m. i. h.

1° Arany: Zrínyi és Tasso. Id. kiad. 342- 343-H-Négyesy László Zrínyi-kiadása. Bp. 1914. 88.

12 Éppen a Cumilla-Delimán epizód korábbi elemzésében utaltam már erre. Vö. Kovács S. I.: Zrínyit-tanulmányok. 134.

1:1 Ez Arany kifejezése: Zrínyi és Tasso. Id. kiad. 340, 4M.

Hauser Arnold: A modern művészet és irodalom eredete. A manierizmus fejlődése a reneszánsz válsága óta. Ford. Görög Lívia. Bp. 1980. 380.

Klaniczay Tibor: Hagyományok ébresztése. Bp. 1976. 417-418.

18 Jánosi Gusztáv veszprémi kanonok átültetéséből (Bp. 1893. I. köt. 103, II. 151) két stanzát idézünk:

Látni havát gyöngyre feslő kebelének, Lángra szító étkét szerelem tüzének;

Itt kivillan halma dagadó emlőknek, Amott eltakarja irigy lepel őket;

Irigy lepel útját a szemnek elzárhat’d, Szerelmes gondolat nem tűri a zárat,

Ö neki a szépből nem elég, amit lát, Fürkészi, kutatja rejtett bájok titkát.

(IV. 31. Ezt a magyar szöveget közli Hauser könyvének magyar fordítása is. A „gyöngyre feslő kebel” és a „dagadó emlők” a „kéjesebb” és a „bujább” fordídítói megoldás példái.)

Éhes tekintete majd hogy föl nem falja; Eleped, elolvad, reszket minden tagja. Lehajol, ráborul a hölgy közbe-közbe, Szemét, ajkát éhes csókokban fürösztve. Most az ifjú egy oly mélységest sohajta,

A lelke szakad ki, véli, a sóhajba,

S hölgyébe költözik. Bár ők maguk rejtve, Látja enyelgésük a két jó levente.

(XVI. 19. Itt az „éhes csókok” túlfordítás, az ábrázolt pillanat félreértése.)

TI Négyesy id. Zrínyi-kiad. 277—278.

18 Ezt a párhuzamot már Málly Ferenc jelezte: Zrínyi Szigeti veszedelme és Tasso Gerusalemme conquistatája. Különlenyomat a szegedi Reálgimnázium Értesítőjéből. Szeged, 1929. 32. Málly azt próbálja bizonygatni, hogy Zrínyi nem a Liberatát, hanem a Gonquistatát használta mintaként eposzához. Megjegyzendő, hogy a Liberata XVI. énekének 16. stanzája az első sor némi eltérésével szó szerint benne van a Gonquistatá ban is: XIII. 16. Málly

megbízhatatlanul adatoló dolgozata erre nem utal, pedig feltételezését erősíthetné. A hanyagul előadott koncepció ellenvetéseként itt csak arra emlékeztetünk: elképzelhető-e, hogy Arany János, aki mindenhol a Liberatával vetette össze Zrínyit, a Gonquistatá javára írandó eltérést sehol sem észlelt? 1 Zrínyi persze a Conquistatát is ismerhette. (Mállyhoz még annyit: Zolnai Bélának az MTA Könyvtárába került értékes Zrínyi-gyűjteményében Málly különlenyomatái is megvannak. Az egyik dolgozat végén az éles nyelvű Zolnai így összegezte olvasói benyomásait: „Önképzőkör”. Lásd MTA Könyvtára: 818.473.)

Klaniczay Tibor-Csapodi Csaba Zrínyikiadása. Bp. 1958. II. köt. 327. Vö. még Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Szerk. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond. I. köt. Bp. 1890. 544.

20 Amint a. Fuvola boscareccia di Torquato Tasso. Con le annotationi d’Egidio Menagio accademico della Crusca. In Parigi Presso Agostino Curbe’, nella Galéria del Palazzo, MDCLV. OSZK: 296.328. Az idézet további sorai a 10—n. lapon:

Mira Iá quel Colombo

Gon che dolce susurro lusingando

Bacia le sua companga.

Odi quel Uscignuolo,

Che vá di ramo in ramo Cantando, Io amo, io amo: e, se no’l sai, La Biscia lascia il suo veleno, e corre Cupida al suo Amatőré:

Van le Tigri in amore:

Ama il Leon superbo: e tu sol, fiera Piú che tutte le fere,

Albergo gli dineghi nel tuo petto.

Má, ehe dico Leoni, e Tigri, e Serpi,

Che pur ban sentimento? amano ancora Gli Alberi veder puoi, con quanto affetto, Et con quanti iterati abbracciamenti La Vite s'avviticchia al suo mar it o;

L’Abete ama l'Abete: il Pino il Pino: L’Orno per l’Orno, et per la Salce il Salce, E Tun per l’altro Faggio qrde, e sospira. Quella quercia, che pare Sí ruvida, e selvaggia,

Sent’anch’ella il potere De Vamoroso foco: e, se tu havessi Spirto, s senso d’Amore, intenderesti I tsuoi muH sospiri. Hör tu da menő Esser vuoi de le piante,

Per non es ser amante?

Cangia, cangia consiglio,

Pazzarella ehe sei.

14