Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Bábel Ernő: Takács Gyula: Helyettünk szóljál
lusban. Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert a Takáts-i életmű filozofikus csomópontjaiban mintha kritikai zavar lenne tapasztalható, mintha lírája nem lenne átszőve a világgondokkal is küszködő ember törekvéseivel. Ez lehet az oka annak, hogy idilli líráról, általánosan érvényes - éppen ezért Takáts Gyulára nem pontosan érvényes - pannon derűről szólnak a sommás ítéletek, amelyekkel nem lehet megfejteni Takáts Gyula verslényegeit. Ezek mélyén ugyanis fontos összefüggés tapasztalható: a természet és az esztétikai szép maga a teljesség, ez az emberi lét egyik titka is. Ami mindezt konkréttá teszi: a lét matériája s az anyagot körülölelő végtelen. íme, ez a „pannon idill” valódi értéke! Takáts Gyula valóban hatalmas elődök nyomdokain jár. A Jelek között ciklus minden verse a mindenséggel való találkozás nyomát őrzi: „a szépen túli messze”, „a Teljes”, „a porzó tónévmás a felnagyított jelens-égvilág hordozójaként szemlélteti e találkozást. (A szépen túli messze, A tárgyak között nem is a szárnyak.) A jelenség- és léneygvilág embert fogó hatalmát emeli ki a Visznek tovább és gyűjtenek című vers alapszólama: „Egy teljesebb világnak léte reszket / üres szavunk, hátunk, szemünk megett. . E ciklusban vall legtisztábban Takáts Gyula a költészet feladatáról is: a líra titka ismeretlen, de zengése „hív - helyette szóljál mert kitárt I és eképpen mindig feléd / sugározza nyers mértanából / élő és teljes leglényegét”. (Áttéve oly tájról). Az új kötet címe is e versből értelmezhető: a jelenségekkel és ellentmondásokkal tarkálló világunkban a vers legyen és lehet irányt adó biztonság. Az Öt érzéken túl ciklusban az elmúlás és a természet összekapcsolásával drámai sűrítésű versek találhatók, mind megannyi tragédia. A hazai és a vágyott idegen táj racionális szemlélete mögül minduntalan kibukik az ember elmúlás miatti fájdalma amelyet az emlékezés, mint „gyémánt tövis’’ tetéz és enyhít. Az Egy triptychon árnyékából ciklus darabjait átüti az expresszionista képalkotásmód és szemlélet. Mai líránk legszebb verseit találjuk itt is. A Cserepek, Árkádiából? ciklus kérdőjele pedig a kétségbe vont értékekre, álértékekre utal. A Tükrök ciklusban nemzedéktársait idézi Takáts Gyula, s egyben saját költő programját, értékrendjét is összefoglalja ismételten. Nemzedékének meghatározó költőegyénisége egyrészt József Attila és a másik pó)lusan Bárók zemnéje. T gemew u sik póluson Bartók zen-je. Ezért a ciklus porgramadó versea a Bartók és a Medáliák József Attila emlékére. Mellettük még több azonos értékítéletű költemény áll (Négy Vaszary-képre, Fények idézik stb.). A Bartók című remekben újból emgfogalmazódik az a költői látásmód, amely a külső formától egyre mélyebb lényeg felé halad: a „jégbefuttatott bozóttól” a „de él a rügy” reményéig. E versben is tettenérehető a költői sűrítés gyakorlata. A moedrn világ gyors ütemű gondolkodása már nem teszi lehetővé a részletező képalkalmazást, a sűrítés a líra egyik alaptörvényévé válik. A Bartókban feltűnő „csillag” és „forrás” motívum a térben és időben átfogó gondolkodás igényét, az „éter” illanékonysága a megismerés gyors parancsát érzékelteti. Az új kötet meggyőzi az olvasót arról, hogy Takáts Gyula hisz a költészet erejében, abban: az üres szó visszatalál a „szép volt az igaz” teljességéhez, az ember tartalmas munkát talál a „hasznos szép” jegyében és „üres szemünk” is megfényesül. Ezért, a napjainkban jobbára hallgató értékekért szóljon a vers. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982.) BÁBEL ERNŐ 61
