Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Gunda Béla: Jugoszláviai magyar néprajzi kutatások
lírikusokat, mint Madzsar József, Szende Pál, Jászi Oszkár. Nagybecskereken a közművelődési előadások egyik oszlopa Czirbusz Géza volt, - ez a sokmezejű tudós, a magyar emberföldrajz fáradhatatlan művelője, akinek a könyvei torzók ugyan, de mindenképpen megfelelő méltatást igényelnének. Káich Katalin meggyőzően rögzíti le, hogy a szabad lyceumi előadások során voltak ugyan hangadói a haladó polgári reformtörekvéseknek, de annál többet elvárni tőlük nem lehetett. Egy-egy Ruskin- vagy Sfaakespeare-sorozat azt jelzi, hogy a mozgalom legjelesebbjei az igényesebb művelődésre való törekvést sem tévesztették szem elől. Zomborban és Nagybecskereken a nevelői, oktatói jelleget hangsúlyozták, míg a szabadkaiak a hallgatóság szórakoztatására gondoltak. A nemzetiségek kultúrájának ismertetésére csak Zomborban történtek kísérletek, ami Gozsdu Eleknek köszönhető. Káich Katalin másik könyvében a Zomborban működő Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat munkájával ismertet meg. A Társulat megszervezésénél olyan kitűnő tudósok is közreműködtek, mint Margalits Ede. A Történelmi Társulat igen aktív működést fejtett ki. Elősegítette a Borovszky-féle megyei monográfia megfelelő színvonalon való megjelentetését, könyvtárt, régészeti, iparművészeti, néprajzi gyűjteményt szervezett. Bellosics Bálinttól Néprajzi útmutatót adott ki, amelynek alapján vidéki tanítók, lelkészek, jegyzők is hozzáfoghattak a néprajzi gyűjtőmunkához. Rendszeresen folyt a néprajzi gyűjtőmunka a szerb falvakban. A Társulat keretében kezdte el tudományos tevékenységét Prodán Gyula, a későbbi jeles román botanikus. A Társulat évkönyvei ma is forrásértékű tanulmányokat tartalmaznak. Az adatokban, szempontokban és a figyelemre méltó értékelésekben gazdag könyvből örömmel idézzük Káich Katalinnak azt a megállapítását, hogy „az archeológia és etnográfia két nagy kutatási területe volt a társulatnak, melyek révén ez az intézmény és működő tagjai bekapcsolódtak nemcsak a magyarországi, hanem az európai hasonló jellegű, akkor nagyon aktuális kutatások folyamatába.” Mindkét munka a magyar művelődéstörténeti kutatások kiemelkedő értéke. Káich Katalin könyvei nemcsak gondos filológiai kutatások révén születtek meg, hanem olyan tudósi magatartásból is fakadnak, amely bátran tör utat azoknak az ismeretlen törekvéseknek a felfedezéséhez, amelyek a magyar vidék, a Duna-táji szűkebb központok szellemi alkatát, tévedéseit és értékeit, konzervativizmusát és progresszív szándékát fejezik ki. (A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete kiadása. Újvidék, 1979. 130. 1.) (Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1980. 146. 1.) Penavin Olga: A nagycsaládszervezet Szlavóniában A nagycsalád olyan társadalmi szervezet, amely egy fedél alatt, egy udvaron élő, közösen gazdálkodó, együttműködő több párhuzamos patrilokális kiscsaládból áll. Ezek irányítója, vezetője rendszerint a tapasztalatokban bővelkedő legidősebb gazda, aki patriarchális hatalommal rendelkezik. A nagycsalád nem állandó társadalmi képlet. Belőle nukleáris kiscsaládok válnak ki, amelyek később nagycsaládokká bővülnek. A nagycsaládökat zadruga néven főleg a Balkán-félszigetről 57
