Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Gunda Béla: Jugoszláviai magyar néprajzi kutatások

GUND A BÉLA:

Jugoszláviai magyar néprajzi kutatások

Borús Rózsa: Topolya népszokásai

Az évről évre mindinkább eredményesebben kibontakozó jugoszláviai magyar néprajzi kutatásokról tanúskodik Borús Rózsa könyve, amelyben Bácstopolya (Vajdaság) szokásait dolgozta fel. A település még ma is lényegében teljesen magyar lakosságának ősei a XVIII. század közepén a Jászságból, Pest, Nógrád, Heves, Esztergom és más megyékből vándoroltak be mai lakóhelyükre. Az első telepesek között lehettek csekély számban szlovákok is. A jómódú magyar földművelő réteg szokásai meglepően gazdagok, amelyeket jól áttekinthetően foglalt rendszerbe Borús Rózsa.

Könyvéből érezzük, hogy a szokások még a társadalmi és társas élet valóságai. Mágikus funkciójuk is van s ezzel nemcsak az ünnepnapok hangulatát emelik, hanem az egyén és a közösség törekvéseit, szándékát is elősegítik. A szokások gyökerei még a közösség és a lélek mélyéig hatolnak. A szokás Topolyán nem játék és funkció nélküli hagyomány, hanem rítus. A munka, a hétköznapok szellemi tartalma, az ünnepek, az emberi élet nagy fordulóinak szerves része. A tiltások és előírások még azt a célt szolgálják, hogy az ember élete tökéletesebb legyen, kívánságai teljesüljenek, védve legyen a gonosztól és érzelmei maradandó formába ötvöződjenek.

Ismételten végigolvasva Borús Rózsa könyvét, az a meggyőződésem alakul ki, hogy a falvak népe nemcsak a munka lázában, hanem folyamatos dramatikus cselekmények forgatagában is él. A szilveszteri, újévi szokások, a lakodalom lefolyása, az aratási ünnep a munka „színpadáról” soha le nem lépő ember miniatűr drámákba foglalt kívánságait, vágyait, a múlthoz való ragaszkodását és a jövőbe indulását tárják elénk. A modern ember mindezeket a rítusokat már kiküszöbölte az életéből. De amikor a topolyai legény a lakodalmi rigmusokat mondja, olyan kívánságnak tesz eleget, amely a etnikumot fenntartó közösségi élet kifejezője is. A népszokások birodalmában a varázsló, a költő, a színész, a rendező, a közönség még szerves egységbe forr össze. Mindannyian a hagyományok eszmevilágának képviselői.

Ilyen általános elvi kérdések felvetésére ösztönöz ez a bácstopolyai kitűnő szokásmonográfia, amely bőséges kincsestára a további összehasonlító folklórkutatásoknak s a határainkon kívül formálódó magyar etnikum jellegzetességei-55