Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete

datolyapálma rajzát közli: a két pálma folyóvíz fölött hajlik össze, s az emblémáskönyv későbbi német fordításának a képet értelmező versikéje szerint „Zwei Palmen neigen sich über einen Bach zueinander” (Két pálma még a patak fölött is egymáshoz hajol).33 A régi magyar szerelmi költészetből ugyancsak idézhető idevágó példa. A Vásárhelyi daloskönyv egyik darabja épp erre az emblematikus ábrázolásra és Zrínyi nászjelenetére emlékeztet; csak annál sokkal stilizáltabb:

Hintsetek lábunk alá rózsát, kies nimfák,

Mert összvehaflottanak két ékes pálmafák,

Kik régen szívesen egymást óhajtották,

Ök egymásnak ő fejeket birtokában adták..Vi

Visszatérve a Gerusalemme liberata és a Zrínyiász nászjelenetére: különbözőségük szemléleti és tartalmi természetű. Feltűnő, hogy Armida és Rinaldo együttlétét festve - híven jellemzett felfogásához - Tasso nem lép át egy bizonyos határt. A szerelmi beteljesülésnek nemcsak ábrázolását nem adja, de magára a tényre sem utal. Nem hagy azonban kétséget afelől: Armida és Rinaldo egyesülésének mely szakaszát festi. Olvassuk csak figyelmesen: a Rinaldóra hajló Armida gyönyörtől lankadt, arca verejtékben fürdik, lovagja szeméről és szájáról kedves csókokat lop; Rinaldo Armida ölére hajtja fejét, sóhajtozik... Amilyen természetes Vergiliusnál a sorsrendező istenek és a visongó nimfák tanúskodása, éppoly nyilvánvaló, hogy a leskelődő, hús-vér Ubaldo és Carlo már alig láthat valamit; az ő szemük előtt Tasso csak a gyönyör csituló hullámait fodroztatja. Tekintsük meg a jelenet híres egykorú illusztrációit: Bernardo Castello rajzát és Annibale Carracci festményét: a szerelmespár ernyedten játszadozik az ölelés után.

Zírnyinél nincsen tanú: nem látja senki emberfia, mi történik messzi a csatáktól, a nándorfejérvári erdő mélyén. Cumilla és Delimán önfeledten fonódhat össze, duplázhatják a csókokat egymás szája körül, diadalmas nyíltsággal triumfálhat Venus. Azaz van egy tanú mégis: maga a költő, a szerelmes, fiatal-férj Zrínyi, aki már az eposz dedikálásában megvallotta, hogy „bántotta” olykor bizony a szerelem; s aki most heves átéléssel tanúskodik: „Mit mondjak ezeknek öszvejüvéséről”?! Ez az „öszvejüvés”,35 ez a coitio hiányzik Tassónál. Ezt mondja ki férfias, természetes, mi több: személyes nyíltsággal Zrínyi Miklós.

Ami persze nem azt jelenti, hogy „korszerűbb”, előremutatóbb Tassónál. Ellenkezőleg! Zrínyi reneszánsz nyíltsága Tassóhoz képest archaikus sajátosság, s a magyar irodalomból leginkább Balassi Bálint költői világára emlékeztet.

JEGYZETEK

1 Kovács S. I.: Zrínyi-tanulmányok. Bp. 1979. 149-153-3 Greksa Kázmér: A Zrínyiász és viszonya Tasso-, Vergilius-, Horn erős- és István/ jyhoz. A székesfehérvári kath. főgimn. értesítője. 1889-1890. 135.

3 Vergilius Összes művei. Bp. 1973. 191.

4Arany: Zrínyi és Tasso. = Arany Összes müvei. X. köt. Bp. 1962. 342.

3 Bán Imre: Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. században. Bp. 1971. 50.

® Balassi Bálint összes versei és Szép magyar comediája. Kiad Varjas Béla. Bp. 1981. 241.

' Magyari Istvánt Turóczi-Trostler József idézi: Az gallus virágéneket fű . . . =

13