Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Glósz Józsefné: A XVIII. századi gyógyításról - Rédeky Mihály recepteskönyve alapján
elleni előiratok (hasmenés, szélütés, hectika, epilepszia, aranyér, fogfájás, torokfájás, szemgyulladás ellen). Azoknak a készítményeknek, amelyeket többféle betegségre is alkalmaztak, általában valamilyen jól csengő fantázianevet adtak (Királykenőcs, Univerzál balzsam), míg azoknál a recepteknél, amelyeket egy konkrét baj ellen javallottak, megelégedtek a címben annak megjelölésével, hogy mire szolgál (Hasmenés elleni szer). A recepteskönyvben nem fedezhető fel belső logika, láthatólag teljesen esetlegesen követik egymást humán, állatgyógyászati és kozmetikai receptek. Az egyes előiratok terjedelme is nagyon különböző. Egyszerű néhány soros receptek mellett több oldalasak is szerepelnek. A sok komponensből álló szereknél a bevezető felsorolja a felhasználandó anyagokat és azók mennyiségét, majd leírja az elkészítés mikéntjét, az alkalmazás területét és módját. A technológiai leírások arra vallanak, hogy Rédeky Mihály maga is foglalkozott gyógyszerkészítéssel, bár a Lex Sanitaria Ferdinandina (1644) megtiltotta, hogy orvosok gyógyszerészeti tevékenységet is folytassanak, de a rendelkezést, mint a példa is mutatja, sokáig nem tartották be. A gyógyításra használt anyagok nagyon sokfélék, zömmel növényi eredetű főzetek, olajok, ásványi anyagok. Összességében a recepteskönyv a XVIII/XIX. század fordulója egészségügyének érdekes dokumentuma, amely betekintést ad a kor gyakorlati orvosi és gyógyszerészi munkájába. A következőkben a receptek közül néhányat közlünk az alábbi vizsgálati szempontokkal:- milyen anyagokat tartalmaztak- lehetett-e valós gyógyhatásúk- mennyiben hozhatók kapcsolatba a népi gyógyászattal, illetve a korszerű orvostudománnyal. Hasmenés elleni borogatás: Végy egy darab fokhagymát, három csipet sót, egy marék mentát, egy marék Wermuthot, három ujjnyi széles kovászdarabot. Törd mindezt össze, csinálj babliszttel kalácsot belőle, melegítsd föl és helyezd olyan melegen, ahogy csak bírod a gyomorra. Az első pillantásra feltűnik a pontos mértékegységek hiánya. Az olyan menynyiségmegjelölések, mint darab, marék, csipet a népi gyógyászatban használatosak. A só gonoszűző szer volt, szerepe és alkalmazása általános az egész világon. A fokhagyma külsőleg, belsőleg egyaránt alkalmazott szer a népi orvoslásban. Fokhagymával elkevert só a fájós hasra téve - a népi gondolkodás szerint - magába szívja a betegséget a testből. A száraz meleg borogatásokat ma is alkalmazzák fájdalomcsillapításra. A hagyma és a fokhagyma még sokáig alkalmazott szer a hivatalos orvoslásban is. Egy 1837-es orvosdoktori értekezés a következőket írja: „Bélgörcs ellen: gyenge fokhagyma rágása, melegített zab a hasra általában jó”. A leningrádi Tokin állapította meg 1928-ban, hogy a magasabb rendű növények közül a vöröshagyma és a fokhagyma tartalmazza a leghatékonyabb baktériumölő fitoncida anyagot. Hoppál-Törő népi gyógyításról szóló munkájában megállapítja, hogy a fokhagyma allium nevezetű hatóanyaga ténylegesen hatásos gennyes és gyulladásos betegségek esetén. Az előiratban szereplő „Wermuth”, azaz üröm és menta a II. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos Unquentum aromaticum részei. 46
