Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete
csodamadár, hanem a főnix-pálma vagy datolyapálma.'15 Tasso Amintájában csak a szőlő, a jegenye, a fenyő, a gyertyán, a fűz, a bükk és a cserfa „érzi a szerelemnek tüzes hatalmát”, de a pálma is közibük illeszthető volna. - Amint hogy közéjük is számítható az Am/nta-kommcntárok Claudianus-utalása alapján. Claudianus Honorius nyugat-római császár Máriával kötött házasságát ünneplő epithalamiumában így írja le Vénusz kertjét: S minden lomb csupa lágy szerelem, fa szerelmes a fába, és mind boldog. Mint mátkához, bólog epedve, pálma a pálma felé, nyárfához simul a nyárfa, éger az égerhez sóhajt, a platán a platánhoz(Rónay György fordítása)26 Azt jelenti ez vajon, hogy Zrínyi, aki a Fantasia poeticában kétségkívül az Amintát, a Szigeti veszedelem nászjelenetében pedig a Gerusalemme liberata XVI. énekét követi, megállt volna az „Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik” papírra vetése előtt, s kizökkenve a tassói ihletkörből, levett volna a polcról egy Claudianus-kötetet, hogy abból alakítsa ki azt a szép sort? Claudianus megvolt könyvtárában,27 elképzelhető tehát ez is. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a Claudianus-helyre az előtte fekvő Amintá-kiadás kommentárjában talált rá! Imitációja tehát Tasson alapulva, mintegy Tasséval szentesítve követi Claudianust.28 Jó lenne tudnunk, milyen kiadását használhatta az Amintának, de Tasso pásztordrámája éppúgy hiányzik könyvtárjegyzékéből,29 mint a Gerusalemme liberata. Zrínyi főnixpálma-hasonlata genezisét tekintve kétségkívül Tasso (Claudianus) vizsgált helyének imitációja. De belejátszhat Zrínyi saját tapasztalata is. 1636. évi itáliai utazása során használt guidájáról szólva említettük már a római bazilikák középkori apszismozaikjainak pálmaábrázolásait. Zrínyi azonban nemcsak e mozaikokon, a valóságban is láthatott datolyapálmákat, s feltehetően tisztában volt a datolyapálma (a Phoenix dactyliferd) kétlaki természetével. Mert e kétlaki növény megtermékenyüléséhez valóban a nő és a hím, a termős és a porzós példány „öszvecsingolódására”, a virágpor átvitelére van szükség.30 Ennyire botanikai pontosságú is Zrínyi szerelmi egyesülésre utaló pálmás hasonlata! Topográfiai érdekességként jegyezzük meg, hogy az Itáliában is honos karcsú datolyapálmák ott hajladoznak a San Paolo fuori le mura, a Santi Quattro Coronati és más római templomok kolostorkerengőinek udvarain is, rendszerint párosán, két-két sarokba elültetve. Ez már a régi magyar utazóknak is feltűnt. „Délután voltunk Belvederében kertben, melyben sok szép magas pálmafákat láttam” - írta naplójába Bezerédi Zsigmond.31 Sennyei László pedig egyenesen azzal a pontos közléssel szolgál, hogy a Sant’ Andrea al Noviziato (a mai Via del Quirinálén álló Sant’ Andrea del Quirinale) templom kellemes kertjét szökőkutak és pálmák díszítik: „Habet duas palmas, masculum et foeminam, rés rara in his terris”, azaz: van itt két pálmafa, az egyik hím-, a másik nőnemű, ami ezen a tájon ritka dolog.32 - Hogyne vehetett volna észre ilyesmit Zrínyi is, amikor ifjúkorában Rómát járta! A szerelmes pálmákról még csak annyit, hogy összehajlásukkal a korabeli cmblematika is példálódzik. A németalföldi Jacob Cats FLmblematája (Rotterdam, 1627) a házasságbeli „Vivite Concordes” szemléltetésére egy termős és egy porzós 12
