Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Szabó József - Szabó Józsefné: Nyelvjárási szövegek Nagykónyi község lakodalmi szokásairól

- Az eső vőfény. Ebucsusztatta ja szüleitől. A lám meg ebucsuzott, végiksiratta az összes lámpajtássat. Akkor ementek a kössékhászhó elősször, onnam meg mentek a templomba. A templombu mikor kigyüttek, akkor meg mentek a vőlegényes hászhó. Akkor megen kigyüttek í ez üdő alatt a fiatalság a kocsmiába vöt. Vöt ot közel a templomhó kocsma, akkor mind a kocsmába vót. Akkor megem visszafelé ( egész utcahosszat mind a muzsikások előtt í danútak.- (A falu népe kíváncsi volt a lakodalomra?)- A falu népe? Nagyon sok falu népe od vót. Mindenki, aki szerit tehette, mindenki ement menyasszont néznyi. Az uccán is meg a házokhol is. Akkor í ot mek szoktak osztogatnyi, mikor a menyasszony hazaért meg a vőlegény, akkor má od várták. Becsukták a konyhajtót, mikor odaértek. Akkor az eggyik násznagy megverte a konyhaajtót, hogy: „nyissák ki!” Akkor kiszót eggy öregasszony, hogy: „Mit hosztatok?”. Akkor am meg monta, hogy hát: „fehér galambot”. Akkor megnyillott a konyhaajtó, akkor bement a menyasszony, sorba csókúta a rokonyokat. Asztám muzsikátak, akkor a vőlegény meg a menyasszony kigyüttek a konyhaajtóba táncúnyi.- (Mi történt akkor, ha vidéki volt a menyasszony?)- Akkor meg násznépe vót. Vót tizenöt-husz kocsi. Ki vótak pátlikázva a lovak mek csöngőzve, úgy gyüttek a menyasszonyér. Akkor is úgy vót, hogy a muzsikások élőt szereted vóna mind mennyi f a fiatalok. Asztán [ még a is mektörtént, hogy nekimentek a dúcnak, mék halott is lett a názba. Akkor ugye f az nehezeb vót, mind a falusi, mer sokszor esett a hó vagy úgy izs vót, hogy a menyasszont fődöntötték. Kocsolám meg beledöntötték még az árogba is a menyasszont, mikor vitték.- (Hogy zajlott le a vacsora a lakodalom napján?)- Még vacsora előtt f még akkor vót sokáig tánc, mer még a menyasszonynézők nem szélettek e. Táncútak ötöt-hatot ott, muzsikátak jó hosszijakat. Akkor meg od vótak a kizsgyerekes anyák. Akkor kivittek kéd véka kalácsot is, kuglófot, ászt osztogatták a gyerekeknek. Akkor mikor kezded bealkonyúni, akkor fújtak késérőt, akkor eszélettek. De közbe még akkor vitték az embereknék az uccára a bort, mer azok is ott átak a natykapu mellett, lesekettek, hogy ety kizs bort ihassanak. Asztá akkor utánna í muzsikátak ety késérőt, akkor eszélett a nép, ászt úgy bement a menyasszony. Akkor asztán a menyasszont evitték a szomszédba. A szomszédba kapott vacsorát, hogy mikor mekkezdődött a vacsora, akkor azok má nem ehettek ott a népek között. Akkor csak azok nészték. A tányér előttük fő vót fordítva, úgy űtek. Akkor eszélettek haza mindenki. A fiatalok levetkősztek, áttőtösztek a ruhájugbu. Akkor asztánn uty széledeszteg vissza. Ahogyan széledeszteg vissza, mindenki űd be a pad mellé. Asztán mindenki í má ászt látták, hogy nem hiányzik senki, akkor vitték a címert. A násznagy, az eggyik násznagy az árúta. Akkor asztat a pénzt, amit összeszettek a cimerér, ászt akkor nekiatták a menyasszonna'k a tányérjába. Főforditották a tányérgyát.- (Mi volt az a címer?)- Rozmaring vagy guruspány. Ha nem vót rozmaring, akkor í guruspánd vettek. Akkor meg vitték a muzsikások meg akkor vacsora előd vitték a koszorús poharat. Ety pohárra rátették a rozmaringot, akkor asztán egy muzsikás beletette a tányérba a poharat, akkor a muzsikás meg utánna át, akkor minden eggyes szeméinek kérték a nótájját. Akkor asztán úgy muzsikátak.

4i