Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Rónai Béla: A népetimológia földrajzi neveinkben

Ennek a sornak szerves folytatása a Jaj-vőgy (87/358) a Jajtanya (108/153) ~ az egykor ott lakók, oda menekülők jajgatásáról, jajszaváról. A Lajvér (106/1) - a magyarok harc közben felhangzó kiáltásáról: Jaj, vér! - amit a győztes rácok úgy hallottak, s úgy is jegyeztek meg, hogy Lajvér.

Ez a típus nemcsak a földrajzi objektumok nyelvérzékhez igazodó, az elnevezők nyelvének fonetikai és morfológiai sajátságait érvényesítő elnevezését látja el, hanem mondák alkotására is ösztönöz. Magát a nevet állítják epikai keretbe, s rövidebb-hosszabb történetet költenek hozzá.

Dúzs falu nevének eredetét úgy magyarázzák, hogy amikor a betelepülő svábok csónakkal közeledtek a falu határához, s meglátták a Kapos völgyéből a szép dombokat, egymást kérdezgették, mondván: Tu sau? Így lett a Látod? jelentésű Tu sau-ból a mai Dúzs.

Cikó lakói, amikor a falut kezdték építeni, ökrökkel húzatták ide a farönköket. A hajtők így biztatták a marhákat: cí kú! cí kúl - s ez rajtamaradt a falun.

Ilyenféle mondakezdemény adja elő Varsád, Zsibrik, Ripszom nevének eredetét német szóra visszavezetve.

Fadd, Csibrák, Ozora nevéről, valamint a Bambula (41/114), Hamar ászó (38/97), Kányata (98/227) dűlőnevekről ugyancsak monda szól.

S ezzel a nagyon is gyakorlati feladatokat ellátó névalkotástól eljutottunk a népköltészet, a népi epika világába. Nemcsak egy-egy szembeötlő természeti képződmény, jellegzetes emberi alkotás, egy-egy megrázó történelmi esemény emléke ad indítást a nép képzeletének, hanem egy-egy furcsa falu- vagy dűlőnév is színes, romantikus, nemegyszer mesébe hajló történet alkotására készteti. Ezek az eredetmondához sorolható történetek fontos szerepet töltenek be. A nép általuk veszi birtokba hazáját, szülőföldjét.

Ezért nem szabad a népetimológia alkotta földrajzi neveinket csak a tudomány, a névtudomány mérlegén megmérni. A néveredet mondáihoz pedig nem szabad csak a hivatásos irodalom mércéjével közeledni, mert se nem több, se nem kevesebb ez, mint a tudós etimológia vagy a költészet, hanem más, - olyan kulturális érték, amely az iskolai oktatásba bevonva, a honismereti mozgalomban megőrizve és továbbadva; a tudományos ismeretterjesztésben a helyére téve, föltétlenül segít eligazodni szűkebb környezetünkben, lakóhelyünket otthonunkká téve; mindig erősebb, eltéphetetlen szálakkal kapcsolva bennünket a számunkra érthető vagy érthetőbb nevekkel, földrajzi nevükkel egy tájhoz, a szülőföldhöz, hazánkhoz.

Népetimológiás földrajzi neveinknek tehát érdemes megfelelő helyet biztosítani a közoktatás és a közművelődés minden fokán.

35