Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete

Csokonai Vitéz Mihály kétszáz évvel később készült Amintás-fordítása szerint ez a még továbbfolytatódó rész így hangzik prózában:

„Ellenségnek tartod tehát a hím gerlicét az ő hív társának? Azt tartod tehát, hogy ellenkezés és harag ideje az édes tavasz? amelly most megvidítja és mosolygásával ismét szerelemre nógatja a világot, az állatokat, az embereket és az aszszonyokat; és nem veszed észre, miként nékiszerelmesedték most minden dolgok egy örömmel és élettel teljes szerelem miatt? Nézd amott azt a galambot, melly édes turbékolásokkal nyájaskodva csókolja az ő társát. Hallod az luscinát, melly egy ágról másikra ugrál, ezt énekelgetvén: és szeretek, és szeretek; és ha nem tudod, hogy a kígyó elhagyja az ő mérgét, és kívánsággal telve fut az ő szeretőjéhez ... szeretnek még a fák is. Láthatod, melly nagy indulattal, hány szeres ölelésekkel fonja magát a szőlővessző az ő férjéhez; a jegenye szereti a jegenyét, a fenyő a fenyőt; a gyertyán a gyertyánért, a fűz a fűzért, és egy bikk a másik bikkért ég és sóhajt. Ama cserfa, melly olly durvának és erdeinek látszik, a’ maga is érzi a szerelmes tűznek hatalmát: és ha tebenned volna szerelemnek lelke és érzése, megértenéd az ő néma sóhajtásaikat. Hát te alábbvaló akarsz a növényeknél lenni azáltal, hogy nem szeretsz? Változtasd, változtasd tanácsodat, be esztelen vagy.”21

Imre Sándor Az olasz költészet hatása a magyarra című tanulmánya már 1878-ban párhuzamba állította az Aminta idézett monológját Zrínyi Fantasia poetica című fiatalkori idilljével :22

Mit bánkódol mostan az szép kikeletben?

Nézd mint nőnek virágok az szép üdőben.

Gilice megtalálta kedves társát,

Hallottál már bömbölő bölömbikát,

Mennyei kecskét, tarka babutákat,

Láttál már rózsákat Csúszó kígyókat,

Mint gyönyörködnek,

Szerelmeskednek.

Csak te vagy egyedül,

Élsz kegyetlenül. . ,23

A Fantasia poetica „Láttál már rózsákat. .. / Hogy . . . szerelmeskednek” sorához Imre Sándor azonban kételkedőn megjegyezte: „A szöveg nem hibás-e, rózsa itt az állatok közt helyén áll-e? Vagy róka volna?” Pedig egy lappal odébb arra célzott: Tasso Amintájában „Végre az előfák is szerelemben borulnak össze és ölelkeznek” - bár mindjárt hozzátette: „Zrínyi nem megy ennyire”.24

Zrínyi itt csakugyan „nem megy ennyire”, a Fantasia poeticában a növények szerelmét csak a szerelmeskedő rózsákkal érzékelteti. A „szeretnek még a fák is” gazdag tassói példatárát majd eposzában, a Cumilla-Delimán nászjclcnetnck ezzel a sorával visszhangozza: „Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik.” Mert a másikkal összecsingolódó (összeölelkezve himbálódzó) főnix nem a mitológiai