Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Rónai Béla: A népetimológia földrajzi neveinkben

Kovalovszky Miklós szerint a terminus nem szerencsés, mert amit vele jelölünk, nem föltétlenül népi és nem is etimológia. Egyrészt ugyanis nemcsak a nép műveli, másrészt nem helyes, jó szófejtés, azaz tudományosan nem helytálló magyarázat, eredeztetés, hanem szóátalakítás, szóátértelmezés, illetőleg értelmesítés. Az etimológia értelmet keres, a népetimológia értelmet visz bele. (Nyelvtudományi Értekezések 58. sz. 254.)

Gregor Ferenc szerint a népetimológia az a jelenség, amellyel bizonyos típusú (idegen eredetű, elavult stb.) szavakat egy-egy hang, szóelem ösztönös vagy önkényes megváltoztatásával értelmesítünk. (Nyelvtudományi Értekezések 89. sz. 97-)

A népetimológia szerepének, jelentőségének megítélésében erősen eltérnek a vélemények. Az újgrammatikusnak nevezett nyelvészeti irányzat képviselői torz alakulatok létrehozójának tekintették, s mint a nyelvromlás vagy nyelvrontás egy módját - elítélték.

A strukturalista irányzatok - nehezen rendszerezhető és átmeneti volta miatt - egyáltalán nem foglalkoztak vele.

Kálmán Béla szerint a népetimológia mindenképpen bonyolult jelenség, s noha még nincs pontosan sem meghatározva, sem körülhatárolva, mégis élő tényező minden nyelv történetében és életében, tehát számolnunk kell vele mind a nyelvtörténeti, mind a leíró kutatásokban. (A nevek világa 189.) S főleg a dilettáns szófejtések elleni védekezés, valamint a tudós etimológia tekintélyének védelme végett tartja fontosnak a népetimológia fogalmának tisztázását.

A szavak eredetét firtató széles társadalmi érdeklődéssal magyarázza Hajdú Péter a népetimológiának azt a változatát, amely a primitív rokonságelméletekbe torkolló kontár szófejtésekben, szóegyeztetésekben nyilvánul meg, s amely ellen fellépni csak a szófejtés műhelytitkainak, módszertani eljárásainak szélesebb körben való megismertetésével lehet - ha lehet -. (Nyelvtudományi Értekezések 89. sz. 8.).

W. Sanders német nyelvész egyértelműen védelmébe veszi a népetimológiát; s létjogosultságát, sőt érdemeit azzal indokolja, hogy egy teljesen motiválatlan hangsort motiválttá tesz. Szerinte szakítani kell a XIX. sz.-i elítélő felfogással.

A népetimológia leglényegét érintve, tudományos fontosságát Gregor így igazolja: „Minden szókincsben jelentékeny számú olyan kifejezés van, amely az élőbeszéd, vagyis a fülek útján került be az adott nyelv különböző területeire (a népnyelvbe, szaknyelvbe, rétegnyelvbe stb.). Az így átkerült jövevényszavakban végbement változások nem mindig a hangtan vagy az alaktan várható szabályai szerint játszódnak le, éppen a normától eltérő hallásmód és használatbavétel következtében. Ilyen eseteikben az eredeti szóalak megközelítő reprodukálásáról lehet beszélni, amelyben vagy már az átvétel idején, vagy akár később szerepet kaphat a népetimológia is.” (i. h. 98.).

Kiss Jenő a dialektológia, a nyelvjárástan érdekeltségét hangsúlyozza a kérdés tanulmányozásában. „A népetimológiás alakulatoknak egy-egy nyelvjárásban történő földerítésével - feldolgozásával a nyelvjárási szókincs egyik, etimológiai szempontból kényes részlegéről adhatnánk pontos felvilágosítást, elősegítve ezzel a többi szórészleg eredetvizsgálatát is. (Nyelvtudományi Értekezések 89. sz. 175.).

30