Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Rónai Béla: A népetimológia földrajzi neveinkben
A népetimológia faként a) az idegen szavak; b) az elhomályosult összetételek, elavult szavak; c) a tulajdonnevék csoportját érinti. Közülük ezúttal a harmadik csoportból is csupán a földrajzi neveket emelem ki. A földrajzi nevek népetimológiás alakulatait vizsgálva, elsősorban az anyanyelvoktatás szempontja szerint kíséreltem meg a típusok elkülönítését. Meggyőződésem ugyanis, hogy minden olyan földrajzi nevet, amely népetimológiának köszönheti létrejöttét, igazságtalan és tudománytalan dolog akár sommásan felmagasztalni valamiféle romantikus nyelvszemlélet alapján; vagy kiátkozni a tudós etimológia jogán. ítélkezésünknek tehát sokkal differenciáltabbnak kell lennie. Csoportosításom bemutatása előtt még annyit szükséges előrebocsájtani, hogy adataimat főként és elsősorban a nemrég megjelent Tolna megye földrajzi nevei kötet kéziratos anyagából gyűjtöttem, kicédulázva belőle minden olyan nevet, amely kétségbevonhatatlanul a népetimológia szülötte, illetőleg amely ezzel - ad analogiam - erősen gyanúsítható. Felhasználtam továbbá Somogy megye földrajzi nevei általam közzétett anyagát, valamint a Baranya megye földrajzi nevei kéziratának azt a részét, amelyet én ellenőriztem. Aki foglalkozott földrajzi neveik gyűjtésével és közzétételével, az csak megerősítheti Kálmán Bélának azt a megállapítását, hogy a földrajzi nevek világában otthonos a népetimológia az írásbeli és a szóbeli nevek körében egyaránt. A megoszlás megyénként és településenként is egyenetlen. Tolna megyében Szekszárd és Bonyhád vezet, de a megye összképe is jó arányokat mutat. Hozzávetőleges becslés szerint 4-5 százalék a népetimológiás földrajzi név. Ügy vélem, hogyha minden 100 névből 4-5-nek kapcsolata van a népetimológiával, akkor a jelenség már mennyiségi okokból sem hanyagolható el. A vizsgálódásba bevont népetimológiás földrajzi nevek abban mind megegyeznek, hogy létrejöttükben az értelmessé tétel szándékának meghatározó szerepe van. Az egyszerű, a nyelvészeti szempontból képzetlen emberben is megvan az az igény, hogy az őt körülvevő valóságot, benne a nyelvi valóságot, a nevek valóságát is önmaga számára érthetővé, felfoghatóvá tegye. Ezt az igényt nevezi Kovalovszky lélektani indítéknak, amely szerinte lehet ösztönös és tudatos. Az ösztönös közelebb áll az igazi, a valódi népetimológiához, amely Gregor szerint „nyelvérzéken alapuló jelenség.” A nyelvérzékben — tudjuk - igen számottevő teremtő erő rejlik, s amelyben fontos szerepet kapnak egyebek között a fonetikai és morfológiai asszociációk - az ezekben a grammatikai diszciplínákban való szakmai tájékozottság nélkül is. A főleg értelmetlen (motiválatlan) hangsornak, földrajzi névnek az átalakulása vagy átalakítása (ösztönösen-tudatosan) általában hosszabb idő alatt megy végbe a nyelvi teremtő erő által, s a folyamat végén egy adott értelmetlen névből értelmes válik. I. A tudós etimológia oldaláról vizsgálva, az első típusba azok tartoznak, amelyeknek magyarázójuk akadt műkedvelő, dilettáns etimológusok személyében. Vérbeli dilettáns magyarázat példáiként említi Kálmán Béla Esztergomnak a francia estragon-ból, Debrecennek pedig az orosz dobraja zßmlaja szókapcsolatból való eredeztetését. Ebbe a típusba tartozónak vélem Szekszárd nevének Pesty Frigyes szerint „a hagyomány vagy inkább némely diákos emberek véleménye után fennmaradt” 3
