Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Kárpáti Kamil: Egy költő perújrafelvétele
KÁRPÁTI KAMIL: Egy költő perújrafelvétele Nagy László 1969-ben bevezetőt írt az Elérhetetlen föld elé. Ez az antológia tömörítetté a „kilenceket” Győri Lászlótól Utassy Józsefig. Győri első kötete, az Ez a vers eladó akkor már megvolt. Most, hogy tizenkét évvel később a Magvető kiadta Tekintet c. második kötetét, nemcsak az jut eszembe, amit Nagy László írt Győriékről: „sugaras karriert ne jósoljunk nekik”, hanem következő mondata is: „az ilyen vállalkozás (...) új szemlélet, újfajta költői értékek fölmutatása kell hogy legyen.” Az Elérhetetlen föld első verse (éppen Győri Lászlóé) így szólt arról, „ki erre adta életét”, vagyis újfajta költői értékek fölmutatására: „kívülről tudja e költeményt, / kijátszani így fogja a halált”. A következő versben, A holdvivő bárányban (szintén ugyanőróla): „ahogyan a gyertya hordozza a lángot, / úgy viszi a holdat, viszi a világot”. Egy másikban pedig ez állt: „csak ez a vers / találja meg akit keres! / Ne mondja ki a szerkesztő, / gyönge, mint a lélekvesztő, / erős ez, mint az ifjúság: / vörösrézharang, somfabot, husáng!” Erős maradt-e? „Fény, csak fény, nem éget, csak látszik! / Másoknak adták a tűz, a láng csodáit” (Levél egy költőhöz). „Hagyjuk a verset, mind avitt (...) Művészetetek eluntam, / Nem érdekel a költészet” (Napló). Ügy hangzik ez, mint a Kései sirató ban az anya szidalmazása: szeretetmegvallás. Mégis, ha Győri második kötetének nyitó versében, a megszaggatott formájú szonettben az áll a versről, hogy már csak „őszi dudva, / nyaratlan, reves / szár, zörögve, forogva / üresen lengedez”, és a költőnek többé nincs más kívánsága, csak hogy verseit a jövő alá szántsák az ekék, „az elfeketedett szavakat, / a szétázott / dalt, az esővert igét!”, itt már nem a heroikus pesszimizmus hangját halljuk, nem a jövendőhöz fellebbező kétségbeesést. Nem a hajótörött palackpostája érkezik, hiszen az pusztulása ellenére üzenetét zárta a palackba, ami belőle megmenekíthető, továbbadható volt. De hite szerint Győri a palackba csupán „elfeketedett szavakat, szétázott dalt”, olvashatatlan üzenetet rejthetett volna, ezért választja a földbe szántást, a párját ritkító önleszámolást. Ijesztő fordítottsággal, következetesen végigvitt folyamat zárómondatával kezdődik a Tekintet. Következésképpen minden, ami a nyitó vers után áll, valójában e végállomáshoz vezető út szakaszainak lenyomataként, előzményként olvasandó. Én nyíltan azzal a céllal olvasom, hogy 19
