Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Laczkó András: "A gyermekkor tart legtovább" - arckép Kiss Dénesről

legességével szemben ott az állandóság: az elfogy hatatlan gyerekkor. A szembeállítás a tárgyias líra egyik remekét eredményezte, a Szerszámok balladáját. A Kiáltás, Óda az űrhöz, Kék. kék kék, Kék ikra, Hetedhét látomás mellett ez is összegző nagy vers. Forma és tartalom, idő és tér, tárgyak és gondolatok vonatkozásában egyaránt. A berozsdásodott (korábban fényes!) szerszám jelképpé válik:

Kapánkon múlt idő rozsdáink el nem hervadó szirom Ami pusztul az így virágzik és széthull hogyha megfogom Ami kinyílt enyészik bennem A vers is szerszám Már virág!

Árasztja a lehetetlen örök élet illatát

Tűnt nyarak királya (1980) válogatott kötetében Kiss Dénes úgy csoportosította verseit, hogy kiderüljön; a magára vállalt feladat nem kisebb, mint a mindenség, a teljesség számbavétele, a világ egészével való szembesülés. A Kék kék kéktö\ kezdődően válaszai mélyebbek, alaposabbak, átfogóbbak a feltett kérdésekre, ugyanakkor - mintegy ellentétezésként - egyre jobban kötődik hajdani apróságaihoz. Ellentmondás van itt? Annak, aki mindenütt a „törvényt” kereste, nincs. Érdekesebb kérdés, hogy győzi-e a válaszokat mindenhol erővel. Égi folyó című versében írta önnön jövőjéről: „Maradok sugarak foglya / vétekben tisztuló / Mígnem lelkem is föloldja / törvények örök sodra j égi-földi folyó”. Ennek a bizonyosságnak szinte ellentétpárja a Mindennapi gond: „Gyűröm a földet láb alá / sarat sugárra át gyúr ok l De nincs aki megmondaná / hogy mit tudok, s mit nem tudok.” A felismert kontroverzia nem szakította el a már birtokba vett területektől. Ügy teremt gondolati, világot befogni törekvő lírát, hogy egyre mélyebbre ás saját múltjába.

Költészetének sokféleségében állandó elem a derű, a derűsség szemlélete. Ezt - mint kritikusai észrevették - verseinek zeneisége, dallamai éreztetik. Ki kell emelni, hogy a derűsség nála nem azonos a szokvány optimizmussal, a mindenáron harmóniára törekvéssel, még csak a dolgokban való megnyugvással sem. Műveiben a küzdés, az állandó harc fémjelzi útját, s ebben találta meg a derű alkotórészeit, illetve ezen túl az útra bocsájtó közösség gondjaival való azonosulásban: „Közösség! / Köztük a köz / sosem lesz közömbös” (Közösségeim).

Ennek megfelelően nem azért nevezhetjük gondolati költőnek, mert megrendítően új, fölkavaró mondanivalója van. A tapasztalatok általánosító szintézise helyett Kiss megmutatja a gondolkodó embert, aki belekapaszkodik a világ kisebb, nagyobb kérdéseibe és választ, megoldást keres mindegyikre. Eközben itt-ott becsúsznak erőltetett sorok, de hangsúlyozni szükséges, hogy a kifejezésben tisztaságra törekszik. Eszközei közül az utóbbi időben egyre gyakoribb a játék. Ez önmagában egyfajta filozófia. Az analógia belemagyarázása nélkül utalni kell itt József Attila ismert szerkesztői üzenetére, amelyben a játékot a magatartás, az erkölcsi normák, az élethez való viszony szempontjából tartotta lényegesnek. Megelőző, Égi folyó (1978) című kötetében számos vers bizonyítja, hogy Kiss költői

16