Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Szilágyi Miklós: Jegyzetek a múzeumi közművelődésről
SZILÁGYI MIKLÓS: Jegyzetek a múzeumi közművelődésről Már az első nyilvános közgyűjteményeket, múzeumokat is azért hozták létre, hogy tanulságos látványosságot kínáljanak az emberiség kulturális teljesítményei iránt érdeklődő közönségnek. A múzeumoknak tehát mindig is meghatározó lényege volt a közönséggel való állandó kapcsolat. Ami — más megfogalmazásban — azt is jelenti, hogy a konkrét társadalmi viszonyoktól jórészt függetlenül valamilyen közművelődési tevékenységi formát minden múzeum szükségszerűen vállalt és vállal. A múzeum és közönsége kapcsolatának tartalma is, formája is természetesen rendkívül sokat változott, fejlődött az idők folyamán. És az is nyilvánvaló, hogy a közönségkapcsolatok rendszere végsősoron a társadalmi-gazdasági viszonyok függvénye. Ebből viszont az következik, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyok forradalmi átalakulásának — szocialista fejlődésünknek — törvényszerű következményeként minőségileg is meg kellett változnia a múzeum és közönsége kapcsolatának. Hogyan határozzák meg tehát a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok — napjainkban és a jövőben — a múzeumok közművelődési funkcióját? Mit is jelent a kapcsolatok új minősége? — Mielőtt a magyar múzeumok közművelődési koncepciójáról, néhány eredményről és napi aktualitású feladatról beszámolnánk, elsősorban ezekre a kérdésekre kell (legalább vázlatosan) választ adnunk. i. A múzeumok valamilyen szempontból értékes tárgyak, dokumentumok gyűjtőhelyei. Ez a lényegi funkció, mely már az első, múzeum-szerű intézmények létrehozásakor jellemző volt, a fejlett szocialista társadalomban is megmarad. Sőt: mivel a műkincsek a proletár-forradalom győzelmekor magántulajdonból a szocialista állam tulajdonába kerültek, és a múzeumi kiállításokon bemutatva váltak és válnak folyamatosan közkinccsé, az „értékek” koncentrálódása, egyetlen intézmény-típushoz kapcsolódása sokkalta jellemzőbb, mint korábban volt. Az érték-koncentrálódással ugyanakkor együtt jár az érték fogalmának tartalmi átalakulása is: a múzeumok „értékes” tárgyak, dokumentumok gyűjtőhelyei, megőrző helyei maradnak ugyan, de semmiképpen sem lesznek „szocialista kincstárak!'. 64
